My loose Clip for the Tangled “Breakaway” PMV from this week’s post by@kenmarlenn

(Part 2 of my art for the PMV can be found HERE:“End Credit Picture”)

So amazing to be on board with such a talented cast list of artists in creating a tribute to the Disney Tangled fandom. Big special THANKS to @silverhart-makes-art for allowing me the use of their fantastic Dark Kingdom depiction, and @sheerakk for all the encouragement given throughout the whole production :)

Check out the whole Tangled PMV here! Hope you all enjoy!

I know it’s a difficult time and a difficult world that we are living in. I hope you haven’t lost your hope. I won’t say that it will get better because I don’t know if it will but I’m certain that we can live this through, one day at a time. I hope you all the power and strength.

Love and prayers your way.

23. PSA

Breathe in……..

..2

..1

……..Breathe out

..4

..3

..2

..1

Repeat

132 days in quarantine and I think this is my breaking point

How is isolation been like here on tumblr? What did I miss?

politijohn:

Green quarantine DIYs

Stay inside! Stay Safe! Stay in nature!

bluejaychirps:

This is probably the most Gen Z headline I’ve ever read and I can’t get enough

do none of you have elderly or chronically ill loved ones? parents, grandparents, friends? you’re deliberately spreading a virus that is killing people that aren’t you but it’s whatever hehe gotta travel the world I looove Europe :) x

Can we set up a workforce that pays healthy citizens that can’t go to work to do essential jobs like trash, electric, water, maybe even medical assistance. So that people still get payed and essential systems are still running. We’d still need a way to get support to people who are ill or high risk but it’s an idea.

Belegondoltatok már ti abba, akik luxuskörülmények között nem bírtok a seggeteken maradni? Hogy mennyivel jobb és könnyebb most nekünk, mint pl a második világháború idején? Ahol pincékben összezárva 30-40 ember kuporgott hónapig, család, barátok, utcabeliek? Ahol egy körbeadott vödörbe székeltek és kintről havat gyűjtöttek, hogy folyadékhoz jussanak? Ahol ha kimentél 1 kg kenyérért a boltba fenállt a valós veszélye annak, hogy fejbe lőnek?
Hogy mennyivel könnyebb nekünk , mint egy börtönben? Ahol nincs Netflix & Chill? Ahol nincs távoktatás? Ahol nincs egy jó könyv? Ahol nem kérdezik meg mit ennél ma? Ahol pluszpontokat gyűjtesz azért, hogy 10 perccel többet sétálhass az udvaron? Ahol a celládban a 4 üres falon kívül nincsen csak a semmi? Ők is kibírják. Éveket. És kijönnek ép ésszel. Ti miért nem tudtok a seggeteken maradni? Csak pár hétre. Légyszi.

Amikor a saját ismerőseddel, majd saját barátaiddal, saját családoddal történik, akkor gondolsz csak bele igazán, hogy mi is ez a járvány, ez a koronavírus, mikor megérint a halál szele. Mert eddig úgy voltál vele, hogy veled nem történhet baj. Mert innen még messze van. A spanyolok már hetek óta karanténban, de innen még messze van. Majd megjelenik az országodban. De téged még nem érhet baj, minden rendben. Majd megjelenik a városodban. De te erős vagy, fiatal, amúgy is edzett az immunrendszered, nem lehet baj. Majd kapod a hírt, hogy az egyik barátod – nem is állt túl közel hozzád, de jó ember – kórházban van. Átzokogsz egy éjszakát. Mostmár te is érzed, ugye? A halál szelét kopogtatni az ablakon.
Körülmények: A helyszín Madrid, 2020. március. A kórházakban az emberek a földön tömött sorokban fekszenek, készlethiány, az egészségügyi ápolók túlterheltek. 9131 halott, ebből 667 új 1 nap alatt, összesen 102 179 fertőzött. Valószínűleg nem jön ki élve. Fiatal fiú, fiatalabb mint te. Élt 23 évet. És te belegondoltál már?

Hogy tudnám-e a szüleimet én ápolgatni, hiszen a szememben mindig is ők voltak az erősek, a felnőttek, akik megvédtek mindentől. Hogy elvárhatom-e hogy ők ápolgassanak engem? Hiszen rájuk sokkal nagyobb egészségügyi kockázatot jelent.
Hogy mi lenne jobb? Érezni a napfény ízét a számban, veszélybe sodorva ezzel másokat és kiszolgáltatva lenni mások cselekedetinek és mozgásának. Vagy a fővárosban teljesen egyedül elszeparálva egy panelben a saját felelősségem és felelőtlenségem teljes tudatában.
Hogy mevédem-e magamat, őket azzal ha távol vagyok. De mi van ha most látom őket utoljára. Mi van, ha vagy ők van én? Melyik döntésemmel tudok könnyebben szembe nézni? Végig akarom-e nézni a szeretteim haláltusáját vagy rákényszeríteni őket arra, hogy végignézzék az enyémet? Mert nekem – sokakkal ellentétben – még van választásom. Mégis itt állok a létbizonytalanság küszöbén kiszolgáltatva a döntésképtelenségnek és a saját gondolataimnak. Mi van ha…?