#saját érzés
Álmok tengerén
Mézédes álmok,
Előtted állok,
Szemed is ragyog,
Lelkem csak gagyog.
Sötét éjjelek,
Veled kellenek,
Nélküled semmi,
Szeretve lenni.
Hajadban kezem,
Elvesztem fejem,
Szerelem vele,
Őszinte jele.
Mézédes álmok,
Előtted állok,
Szívemben fázok,
Miatta lángolok.
Harapás
Melegséget érzek,
Te miattad van mind ez,
Csak titkon gondoltam hogy ez lesz,
Elvesztettem az eszem?-meglehet,
Elengedni nem akarlak,
Egész éjjel akarlak.
Egy kis harapás a nyakadon,
Te is látod hogy akarom,
Szeretkezés közben elsuttogott szeretlekek,
Mik, bennünk eget rengetnek,
Lágy csókok csatájában,
Ringattál te egyfolytában.
-2018.09.05.
Nem lehetnék csak egy kicsit kevésbé elcseszett?
Tulajdonképp elég szarul vagyok. Már nagyon kedvem sincs felvenni a “minden rendben” álarcom. Nem érdekel, ha észreveszik rajtam, hogy csak kínlódom. Hiányzik valami, vagy valaki az életemből. Nem tudom megnevezni, de kétségtelenül borzasztóan érzem magam.
— 2019 karácsonya
202. Talán csak meguntam azt kérdezni magamtól vajon mit rontottam el az helyett, hogy azt kérdezném miért alakítottad így a dolgokat.
Szívem nagyot dobbant, mikor megpillantottalak.
Láttam, ahogy benned is realizálódik, hogy én vagyok az.
Szívemben az érzelmek, fejemben pedig az emlékek pörögtek.
Istenem, úgy tudnálak szeretni!
S szeretnék szeretni.
Hagyd is.
Akik szerint az abortuszt be lehet tiltani, azokat szeretném fejbe vágni egy történelem könyvvel.
Abortusz mindig is létezett, mindig is fog.
Csak nők haltak bele és fognak is. Ártatlanul.
Mindig eltemetem az összes reményemet irántad.
És akkor mindig megjelensz.
Nem hagyom, hogy az érettségi az álmaim útjába álljon.
Menni fog ez.
Túlcsorduló érzelmek, könnyes szemek, utolsó ölelések.
Hát elballagtunk.
Baszki, nem gondoltam, hogy ez az utolsó hét ilyen kemény lesz.
Elmondhatatlanul szerelmes vagyok a viharokba.
Az emberek hullanak.
A Föld gyógyul.
Próbáltam megérteni az embereket,
Hogy miért ilyen szomorúak.
Onnantól lettem igazán boldog.
Rájöttem hogyan láthatom a színeket.
Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.
Összeroppanok
Lelkemen úgy gyűlnek a problémák, mint karácsonyfán a díszek.
Olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz az én káoszom mellett.
Mostanában annyira tele van a fejem, hogy még gondolatoknak sincs benne hely.
A földnek sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész föld kibírhatatlan legyen.
