#sajatposzt
Reggel 9 óra volt. Nem a szokásos “Jó Reggelt Szerelmem hatmilliószivecskemegtársai” üzenetre keltem, hanem hogy a nap sugarai cirógatják az arcom. Kontyba fogtam a hajam majd készítettem egy kávét amit a teraszon fogyasztottam el.
Eszembe jutottál ma is. Mondjuk a kora nyári késői tavaszi terveimtől. Mindig elterveztem, hogy majd együtt felkelünk, és a teraszon isszuk meg a kávét. Ebből minden stimmel csak egyesszám első személyben.
Megittam a kávét. Bementem a konyhába, elmostam a poharat és azzal együtt a rád emlékeztető gondolatokat is eltöröltem.
Összeroppanok
Lelkemen úgy gyűlnek a problémák, mint karácsonyfán a díszek.
Aki ezt reblogolja, arra írj rá és kezdjetek el beszélgetni egymással.
Légy erős, kitartó. Mutasd meg a többieknek akik nem hittek benned,hogy mire vagy képes. Ha hiszel magadban ,mindenre képes vagy :)
A földnek sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész föld kibírhatatlan legyen.
Remegek a gondolattól , hogy mi lesz velem a jövőben…
Felnőttünk egymáshoz <3
Rózsaszín köd
Az elején, amikor a rózsaszín köd leszállt reánk,
Tudtam, hogy eltűnhet, de nem tudtam miért és mikor.
Nem is gondoltam rá, hiszen, ha benne vagyunk miért is gondolnék arra, hogy mi lesz, ha nem lesz már többé.
Ahogy telt az idő, a rózsaszín köd játszadozni kezdett.
Egyszer teljesen eltűnt, aztán újult erővel szakadt ránk, olyan volt, mint a viharos nyár.
Próbáltam lennt tartani, folyton magunk köré képzeltem, de feladta a játszadozást.
Egyszercsak halványulni kezdett körülöttünk és nem hagyta abba.
Az erős rózsaszín most aligha baby pink-ben pompázik.
Nem tudom már lennt tartani úgy érzem, száll fel, miközben mi lennt maradtunk.
A rózsaszín ködünket, felváltotta a fehér, sűrű, átláthatatlan köd, amit nem mi irányítunk,
Ő minket, bármit is szeretnénk nem tudjuk már befolyásolni.
Elmúlik sajnos a mi varázsunk is, akárhogy is kapálózunk.
Amilyen lassan megy fel, olyan gyorsan zuhan. Az életem.
Imádom, amikor húzná-húzná az agyam, de pontosan tudom, hogy ugyanazt a szépet rajtam kívül még jópár lány hallgatja és részéről én vagyok ízé, amiért csak húzom az agyát.
-Nagyon tisztellek, amiért bele mertél vágni és végig kibírtad ezt a sok fájdalmat.
-Ha már belekezdtem muszáj volt végig csinálnom…
Annyira jó lenne néha kiszakadni az életemből.
Mert tudod sokkal jobban szerettelek annál, mint amennyit megérdemeltél.
Az ígéreteid ellenére mindenki mellettem volt csak Te nem…
És mindezen keresztül mentünk azért, hogy újra idegenek legyünk.
Akármennyire is szeretek valakit, mégis azt érzem, hogy nehéz neki velem.
Mert amikor ketten vagyunk, megszűnik körülöttünk a világ, csak MI vagyunk.
A legjobb az egészben, hogy tényleg érzem, hogyszeret.
Mióta aludtam vele azóta nem tudok rendesen nélküle…