“Az esztendő minden egyes napját ajándékba tartogatja valaki sz&aacut

“Az esztendő minden egyes napját ajándékba tartogatja valaki számára: annak a valakinek az a legboldogabb napja. A többi emberrel az a nap csak megtörténik, ők csak élvezik a napfényt, dühöngenek az eső miatt, és soha nem tudják meg, hogy valójában kié az a nap; és a szerencsés kiválasztott boldogan mulat a többiek tudatlanságán. Senki sem sejtheti előre, hogy melyik nap lesz az övé, nem tudhatja, hogy mi lesz az a csekélység, aminek az élete végéig őrzi majd emlékét: egy fodrozódó víztócsa széléről visszaverődő napfény, vagy egy lehulló juharlevél keringő tánca; sőt gyakran megesik az is, hogy valaki csak az emlékeiben ismeri fel a saját napját, jóval azután, hogy leszakította, összegyűrte és az íróasztala alá hajította a naptárlapot, rajta az elfeledett dátummal”./Vladimir Nabokov– Egy naplemente részletei