illusztrációm Dr Bozoky Dezső : Két év kelet-ázsiában c. k

illusztrációm Dr Bozoky Dezső : Két év kelet-ázsiában c. könyvének (1911) Japán kötetének “Yokoháma” fejezetéhez

“ A törpefa-nevelés igazi tudomány s hogy nem könnyű tudomány, azt legjobban az a tény igazolja, hogy az euró­pai kertészek között még ma sem akadtak olyanok, kik erre a nálunk bizonyára szép jövedelemmel kecsegtető virágido- mításra adták volna magukat A néhány év előtt Európába került törpefáknak rögtön akadtak vevőik, még pedig ezre­ket fizettek minden egyes fácskáért.
A törpenövény előállításához már a magvak közül is a legkisebbet, a leghitványabbat választják ki, melyet parányi cserépben vetnek el, igen kevés földben. Alig hajt ki a növény a magból, már is megkezdődik annak rendszeres sanyargatása. A fiatal fácskát például igen gyakran ültetik át egyik edényből a másikba, persze mindig csak apró edénybe s kevés földbe. Néha egészen kiveszik a fácskát a földből s szalmába göngyölve a gyökereit, néhány hónapra a pincébe dobják, mielőtt újra a földbe ültetnék. A cserepet folyadék ráöntése s hirtelen elpárologtatása által is szokták hűteni, azonkívül erőszakosan elcsavargatják a fácska tör­ zsét tengelye körül, vagy szorgosan lecsipegetik friss hajtá­ sait az ágak végéről, az egyes ágakat pedig vastag drótok­kal kötözik össze. Ezer meg ezer módszerük van a növények sanyargatására. A sanyargatásnak azonban nem szabad bizo­ nyos határt túllépnie, különben belepusztul a kis fa. Hogy mennyire szabad terjednie, az a japánok titka. Annyi tény azonban, hogy a japán törpefák épen olyan üdék és frissek, mint a kifejlett, egészséges, nagy fák. Tévedés volna azt hinni, hogy talán az elnyomorított fák látása a szánakozás érzetét keltené föl a szemlélőben, mert ellenkezőleg áll a dolog. A helyes arányú, üde kis fácskák keltette össz­ benyomás olyan kedves, olyan művészies, hogy minden jóizlésű ember gyönyörűséggel legelteti rajtuk szemeit.
Sokan megpróbálkoztak már vele, hogy az ilyen törpe­ fákat Európába vigyék, de rendesen siker nélkül. A nö­vények legnagyobb része tönkre megy már a trópusok alatt, de leginkább a Veres-tenger fullasztó, forró levegőjé­ben. De még az a meglepetés is vár az emberre, hogy az utazást szerencsésen átélt törpefa elkezd otthon Európában az ilyen kis fához épenséggel nem illő, hosszú, nagy ágat hajtani, rendes nagy levelekkel, melyet hiába nyesegetnek le, mert megint csak megjelenik a másik oldalon, vagy pedig őrült növésnek indul az egész fa, mintha egyszerre akarná kipótolni az elmulasztottakat. “

Bozóky Dezső (1871-1957) (császári és királyi sorhajóorvos)

Bozóky azon utazóink közé tartozik, akik életéről igen keveset tudunk, jóformán csak hagyatékában található emlékei és műve mesélnek róla. Nagyváradon született 1871. szeptember 6-án. Apja, Bozóky Lajos a helyi jogi akadémia igazgatója volt. Budapesten végezte orvosi tanulmányait, majd az iskola elvégzését követően, 1894-ben a haditengerészet szolgálatába lépett. Sorhajóorvosként vett részt 1907–1908-ban az I. Ferenc József hadihajó kelet-ázsiai útján. Hazatérését követően leszerel és Salgótarjánban lesz orvos, később Nagyváradon nyit magánpraxist. Az első világháborúban ismét tengerre száll, majd a háború után – egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig – vélhetően Budapesten dolgozik orvosként. Élete utolsó időszakáról voltaképpen semmilyen információnk nincs. / Elbida/