This is just in: Z. szerint “indulatkitöréseim” vannak és “fél” tőlem

Mintha a lakótárs-dráma eddig nem lett volna full nevetséges.

Nem mondom, kevesebb szentségeléssel is meg lehetne főzni egy vacsorát, mint ahogy mostanában szoktam, kicsit betett a téli depi és az ELTE önsegítő csoport (vagy hogy’ hívják) tervben is van, DE annyira nem vagyok idegbeteg. Z-nek szimplán rossz a lelkiismerete, mert MÁR MEGINT öntörvényűen, engem megkerülve kicsinálta a harmadik lakótársat… mégis mit várt?! Hogy szelíd gerleszemekkel nézzek rá és megsimogassam a haját, “nem baj, kicsi fiam, hogy ismét elbasztad, megoldjuk ezt is”??!!

Na és külön rinocéroszpofa kell azon vekengeni, hogy ‘esett a közös helyiségekben a színvonal’, mert V. és én kevésbé takarítunk. Bezzeg amikor az előző lakó, a tüchtig és talpraesett E., kezdeményezett egy beszélgetést a heti takarítás rendjéről - szerintem tök korrekt és rugalmas elvárásokkal -, akkor meg Z. azzal jött, hogy 'kényszerítjük’ meg 'sarokba szorítjuk’ meg 'E. leuralja’. Elismerem, hogy újabban nem tettem oda magam, de ez egyenesági következménye az előzményeknek - kurva nehéz megtalálni a motivációt a közös ügyért, ha egyszer Z-nek literálisan SEMMI nem jó.

És azzal sincs bírás, hogy 'nem nagyon akarsz bejárni a munkahelyedre… felnőni sem’. Excusez-moi?! Unom ezt a rohadt bejárás-fetisizálást, hogy csak az számít munkának, ha becsattogsz és szopódsz ott 8 órát. Nevermind the fact, hogy nincsenek is bent a kollégáim a 'kötelező’ csütörtöki napon kívül, most mártírkodásból utazzak 3 órát és dobjak ki 930 Ft-ot?! De Z-nek E. és V. home office-ával is baja van/volt* és nehéz nem arra következtetni, hogy SZIMPLÁN IRIGY. Ő most munkanélküli, de amúgy egy több műszakos, fizikailag és mentálisan is megterhelő förmedvénynél dolgozott. Valahol a lelkem mélyén sajnálom őt, senkinek nem kéne azt a szart csinálnia, pláne nem egy olyan intelligens embernek, mint ő, de bazmeg, ne rám vetítse ki ezt.

Az pedig végképp mazsola a szartortán, hogy erőltetné rám a spiri hülyeségeit, a 'nem véletlen, hogy most találkoztunk’-ot, meg azt, hogy csináljunk közös programokat, meg ÖLELJEM MEG, amikor feldúlt vagyok?! Mikor elmondtam neki elég határozottan, hogy én ezeket NEM akarom?!! És miközben kvázi attól fél, hogy elvágom a torkát éjjel, csak mert mérgemben belerúgtam a székbe?! Mégis milyen mentális gimnasztikával logikus EZ?! Már teljesen kimerít.

*ezt még muszáj hozzátennem: Z. bezzeg a volt barátnője ikertesójának (korábbi lakótárs) a home office-át különös módon el tudta viselni. Z. ősproblémája az, hogy ő ehhez a 'paradicsomi’ őshármashoz viszonyít MINDENT és mindenkit, amihez képest D. túl harsány volt, E. túl rámenős, és így tovább. LÉPJ MÁR TOVÁBB, EMBER.

Alig két hónapja van új lakótársunk, ééééés…

…arra csattogok ki a konyhába, hogy V. pár mondat után sírva fakad, mert kapott egy öt kilométeres, passzív-agresszív e-mailt Z.-től, amiben kínzó részletességgel taglalja, mi MINDEN baja van vele.

…

…….

…………..

(inet:https://napirajz.hu/detudtam/)

Elnézést, engedjék meg, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Istenem, de kurvára, kibaszottul unom ezt!! Most már tényleg muszáj lesz a sarkamra állnom és kezdeni valamit, mert ha hagyom, hogy V. lelépjen, akkor azzal mintegy Z.-nek adok igazat. Csináljon valamit a mentális problémáival, mert ez így nem mehet tovább. Éééés amúgy pont most lépett le vidékre a szüleihez - ez nem lehet véletlen. Na nem baj, addig is gondolkodom.

Jót tenne a lelkemnek, ha holnap bemennék az intézetbe (+/- munkahelyem),

de V. holnap délelőttre szervezte az elköltözést, és persze Z. sem ér rá pont akkor, ne kelljen már a postaládába dobni a kulcsot, mert EZ VESZÉLYES! És amúgy V. lelkének meg az tenne jót, ha ott lennék - nem nagyképűségből, de tényleg egészen megkedvelt, és valamelyest fel is néz rám… bár ebből látszik, hogy nem ismer, háhh! És most nincs semmi sürgős odabent, hát feláldozom ezt a csütörtököt. Habár jövő hét csütörtök megint elmegy, mert órát tartok, kuuurrrrrvákvéreeeeeeeeeiiiiiaaaaaaaaaaaaarghhhhh

Már Anyám is azt mondja, hogy keressek másik albérletet… Habár most relatíve gyorsan sikerült új lakótársat szerezni, de én már nem merek reménykedni. Pedig az új lány ígéretes olyan szempontból, hogy csak heti 2-3 napot lesz itt, így jár dolgozni, állítólag így is megéri neki. Hmm. De Z. megint kiborított múltkor, mikor fáradtan és éhesen tettem-vettem a konyhában, ő meg szintén kiült, és egyszer csak megszólalt, hogy “most miért vagy berágva rám?” What?! Nos, eddig nem voltam, bazmeg!! Nem igaz, hogy nem lehet nem beszélgetni, amikor nincs kedvem, mert magára veszi. MoSt mIÉrT vAGy bErÁGVa RÁm??!! ÉN javítottam az indulataimon, ő javítson a paranoiáján. Hát. Néha úgy érzem, ez olyan, mint egy házasság, csak épp a romantikus részek sohasem léteztek (ezt mondjuk nem bánom), hanem egyből az elhidegülés és a kényszerű együttélés részre ugrottunk.

Pedig ma jó napom volt. Megoldottam egy problémát, ami éppen a prioritáslistán elég hátul állt, de ez most feldobott és ez lendületet ad a sürgős feladatokhoz is. A feladat az volt, hogy egy hatszögrácsban bizonyos hatszögek hány szigetet alkotnak. Először használtam repeat-breaket R-ben és biztos voltam benne, hogy legalább egyszer elszáll a gecibe és NEM!! Jó helyen brékelt, úgyhogy jutalmul be is linkelem a Bréket. Mondjuk TI nem tudom, hogyan érdemeltétek ki - ó, hát persze: a követőim vagytok. <3