Fura álmaim, végtelenedik rész

Tegnapelőtt a Depeche Mode-ról álmodtam, ami önmagában is egész érdekes ahhoz képest, hogy szeretem a zenéjüket, de nem vagyok mode-os.

Na szóval, egy angol TV-csatorna reggeli avagy ‘reggeli’ műsorában (9 körül) szerepeltek és az idővonal is furcsa volt, mert a jelenben játszódott, de a srácok fiatalabbak voltak. Nem annyira, mint a lenti klipben, de észlelhetően nem 2022-es valójukban.

A műsorvezető nagy mókamiki volt, jól elhülyéskedtek zenekarral, DE, volt egy lényeges másik téma: az időjárás, azon belül a csapadék. Jó, mondhatjátok, ez ANGLIA, itt mindig esik és az emberek mindig arról beszélgetnek, hogy már megint esik. DE: a klímaváltozás tükrében került szóba a csapadékjárás, és hogy egészen extrémen ingadozhat. Tehát komoly téma, mégis igyekeztek könnyed hangvételt tartani. És most jön a bizarr rész.

Fontos, hogy ez egy olyan csatorna, amit az egész világon lehet fogni és nagyon népszerű is. Szóval megkérték a nézőket, telefonáljanak be és mondják be, hogy éppen esik-e náluk és ha igen, mennyire. És a műsorvezető elkezdte böködni a DM valamelyik tagját pálcikákkal, amiknek a végén labdák voltak (többféle szett volt, az egyik végén pl. nem is labdák, hanem gömbszerű fehér virágzat, talán hortenzia), és minél jobban esett az eső, annál erősebben és figurázva táncikáltatta a labdákat!! És ez álmomban VALAMIÉRT KURVA VICCES VOLT MINDENKINEK, a műsorvezető, a zenekar, a közönség, a betelefonáló, de még a családom és én is, mindenki SZAKADT a röhögéstől, pedig álmon kívül ez… természetesen abszolút krindzs* és wtf. Talán, talán az lehet az asszociáció, hogy női melleket jelképeznek a labdák és így mintegy a termékenységgel hozzák össze a csapadékmennyiséget - DE, most jön a csavar: nem kettő, hanem mindig három labdát riszáltak, szóval… nem értem. ¯\_(0.o)_/¯

Az álomnak még annyi függeléke van, hogy valaki jelentkezett Magyarországról is, méghozzá a megyénkből, hozzánk viszonylag közel és azt mondta, ömlik az eső. Persze hatalmas ováció, jól kiröhögtük magunkat, de aztán kapcsoltam, hogy “hé, nálunk nem is esik”, de mikor kinéztünk az ablakon, azt láttuk, dehogynem - a végeláthatatlan szántók felett függönyként suhogott az eső. (Na ez is a valóság eltúlzása, a házunk ablaka tényleg szántóra néz, de az zsebkendőnyi.)

Valószínűleg a sokadik aszályos tavasz miatti szorongásom nyilvánult meg, de. miért. ÍGY.

És akkor a zenei illusztráció, egyik kedvenc Depeche Mode számom:

*túdom-túdom… az angol szavak beépülése az igazi KRINDZS (de a 'kínos’ is jó szó, csak valahogy nem elég ide).