0./ nemépület

nem lehet szó nélkül hagyni, no meg a kedves olvasónak biztosan föltűnt, hogy itt a legutóbbi bejegyzés is özönvíz előtti, valamint, hogy a címbéli ígérvény, miszerintis 365épületek sosem teljesült, van helyette 87 itt, van ennek a hátterében egy sikeres filmes workshop 2011-ben, számos nagyon inspiráló beszélgetés, az itt található anyagok megjelenése forrásként itt-ott-amott.

mindeközben én odahagytam Budapestet, Márai Sándorrá változtam, csak dohogok ilyen-olyan-amolyan platformokon, meg nyesztetem a barátaimat, rokonaimat, üzletfeleimet, hogy Budapest így-úgy-amúgy. és mindeközben néha meglepődve tapasztalom, még mindig mennyi érdeklődés veszi körül ezeket az anyagokat itt. olyankor lányos zavar vesz rajtam erőt.

szóval elköltöztem, meg az élet. amiben a sétálás maradt az állandó. meg esetleg a szemlélődés. ennek eredményeként máshol, kicsit másról kezdtem el újra írni–sokszor Budáról is. mert sokszor épp a távolság kell, a perspektíva. így adódott, hogy 2019 nyarán egy, a finn-norvég határon álló menedékházban vészeltem át egy több napon át tartó vihart, illatos nyírfahasábokat égettem és Ottlik Budáját olvastam, és talán valamit megértettem.

ez van most: https://endalettere.substack.com/ 

kétheti hírlevél a sétálásról meg a szemlélődésről meg az irodalomról. és néha Budáról is. erre mondják, hogy ajánlom magamat? mindenesetre: tartson velem a kedves olvasó. a legrosszabb, ami történhet, az a vállalhatatlan nosztalgia a klasszikusan modern Budapest iránt.

(az meg ott fent a Tree Cube Nordingråban. van, ami nem múlik el, például a fura épületek megörökítésének kényszeres vágya.)