#eleterzesek

Folyó

Hol a ragyogó folyó véget ér,

Mindig is ott leszek neked én.

A part kristályos homokszemcséi,

A jöttödet ámuldozva, suttogva mesélik.

“Rég várt Szerelmed,

Legforróbb ölelésed,

Szeli a folyó vizeit már,

Mint kit nem zavar az ár,

S, tudja hogy célja,

A legboldogabb éra.”

Kire oly régóta várok,

Eljő, ha én is megállok,

De hajt a bőrének érintése,

S, a szeme világának mélye.

A napfényben csillogó habok,

Neked oly nagy csókot adok,

Ha lassan ide érsz hozzám,

Többé nem szaggat a magány.

Meglátván bordó csónakod,

Miből szíved szinte ragyog,

Eufória érzés járja át lelkem,

Ezt oly régóta nem éreztem,

Egyedül csakis az életben,

Te ott voltál minden léptemben.

S, hogy most átkeltünk az időn,

Itt az örökkévalóság, ami a fő,

Kezed soha nem engedem el,

Akkor sem ha a Csillag felkel,

S, ha elönt téged a honvágy,

Tudd hogy nekem te vagy a hazám.

Együtt mindent valóra váltunk,

Ahogy az életben is, mindig egymás mellett álltunk.