Hajnali három

Eszem a kis zabkásámat, azon stresszelek,

Hogy én vajon nélküled majd mihez kezdhetek?

Lesz közös emlékünk? vagy szeptemberig nem látlak?

Eljössz velem tengerig, vagy éljek míg elásnak?

Bújunk-e össze mint galambok, mikor eláztak?

Csókolod-e majd ajkaim, mint feleségedét,

Ordítunk-e éjfélkor valami közös zenét?

Mézédes pillantásod veted-e majd felém?

Felcsillanhat szutykos lelkemben a remény.

De remény hevén felejték mindent, mi volt,

S miattad vesztem el az összes önkontrollt.

Olyan helyes

De mégis távol vagyunk

Hiszen az ő szíve heges

Az enyém meg éppen most forrt össze