Hajnali három

Eszem a kis zabkásámat, azon stresszelek,

Hogy én vajon nélküled majd mihez kezdhetek?

Lesz közös emlékünk? vagy szeptemberig nem látlak?

Eljössz velem tengerig, vagy éljek míg elásnak?

Bújunk-e össze mint galambok, mikor eláztak?

Csókolod-e majd ajkaim, mint feleségedét,

Ordítunk-e éjfélkor valami közös zenét?

Mézédes pillantásod veted-e majd felém?

Felcsillanhat szutykos lelkemben a remény.

De remény hevén felejték mindent, mi volt,

S miattad vesztem el az összes önkontrollt.

Olyan helyes

De mégis távol vagyunk

Hiszen az ő szíve heges

Az enyém meg éppen most forrt össze

Először kihagyott egy ütemet

- majd kettőt vert érted a szívem.

“ Mert szeretni könnyű.

Találni valakit, akit szerethetsz a nehéz.”

Mielőtt belépek valahová, mindig ellenőrzöm, hogy hol van a vészkijárat - s így lépek be szívekbe is.

Lehet, hogy beszélek mással mert pótolni próbállak de sosem adom fel a reményt.

• Az utolsó pillanatig várni fogok rád. A halálos ágyamon utoljára még elmondok egy imát, hogy lépj be az ajtón, fogd meg a kezem és nyugtass meg, hogy nem lesz semmi baj, mert erre van szükségem: a hangodra és az érintésedre.

Mikor még szerettél

Kemény idők jártak felettünk.

Vihar, vihar után csapdosta,

már így is megtört lelkünk.

Könnyeit hullatta a Hold minden éjjel,

Míg az Ördög jött felfele, egy szekéren.

Elbujtunk az Ördögelől,

Elbujtunk a fények elől.

Vártuk a sötétben tán a szebb jövőt.

Nem szabadott lássák, szerelmünk tisztaságát

A szemem csillogását, az ajkad csókosságát..

Eljött? Még nem.

Eljön? Nagyon remélem.

De tudom, én érzem, hogy vágysz rám minden éjjel…

S talán majd a jövő télen,

Hátha meghalunk kéz a kézben.

-igenpontaz