#örök ragyogás

“Életem nagy részében a szívemet védtem. Olyan alaposan, hogy képes voltam úgy tenni, mintha nem is lenne. Most hitvány, féregrágta, kérges. De a tiéd.”

- Holly Black, The queen of nothing

Sosem adtál biztos alapot ezért most nem tudok járni.

Itt kúszom a félelmeimen, amiket a hibáidból építettem.

- A.(2022.05.04.)

NEM AKAROK RÁD HASONLÍTANI

Hogyan érezhetném jól magam mikor az egyetlen amit érzek az bűntudat?

Nem emlékszem semmire abból az utcából - kivéve az aszfaltra - amin úgy sétáltál, mintha tiéd lenne az egész város.

Nem volt értelme beszélnem, néznem vagy léteznem. A boldogság pedig, mint egy dögös motoros, elsuhant mellettem.

Mintha minden egyes adandó alkalommal kimondanám a legrosszabb dolgot, amit mondhatok.

Miért beszélni, ha vagy meg sem hallanak vagy csak minden amit mondasz hülyeség és értelmetlen?

A szülinapomra pedig, leinni magam apával, az egyetlen tervem.

(2022.04.21.)

ELKÉPZELLEK, TÖKÉLETES VAGY ÉS MÉGSEM

Az elmémben átölelsz amikor alszunk és úgy nézel rám, mintha lennék valami.

Valami amire egész életedben vágytál és most már minden új vágyadhoz közöm van, úgy, mint a jövődhöz.

Amikor pedig arról kezdek beszélni, hogy “már nem zavar, ha látsz mert te tudod, hogy mindenkiben van valami hiba, kisebb vagy nagyobb, de van” és amikor azt kérdezem, hogy “annyi tökéletlen lányt láttál már, miért nem választasz bárki mást, valakit, aki nálam kevésbé az?” te csak megérintesz.

Az egész életemet nélküled éltem és az volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaha tettem.

Ezért képzellek el, mert túl fájdalmas.

- A. (2022.04.07.)