Torz elmém, a szép dolgokat is rondának látja…

Maradék azokból,akiket szerettem

Az a sok nevetés,most csak visszhangzik a jelenben.

Hiányzik valami megfoghatatlan.

Átölelem önmagam.

Te tudod majd szeretni magad helyettem is eléggé?

Nem tudom hogyan kell egyedül lenni,mert mindig azt ígértük,hogy majd ketten.

Most pedig kevésbé szeretem magam,mint kellene,mert sosem volt egészen a te hibád.

S bármit csinálsz,gondolkodjunk napokban vagy években, itt leszel a szívemben,mert a legjobb barátságok nem érnek véget,csak azért mert fáj.

Mégis megéltük s most szétszakadtunk.