#világ
Tudod mi az összefüggés közted, köztem, az emberek és a repülő közt?
A repülőt látjuk a földröl hogy az égen megy, csodáljuk. De akik a repülőn ülnek csak kis pontokat látnak belőlünk vagy még azt sem, de nem is akarnak hiszen ők magasan szállnak. Na ugyanezek vagyunk mi ketten. Én csodállak ahogy szárnyalsz de te semmibe veszel, néha jó ötletnek tűnök aztán eszedbe jut a magasság és inkább szárnyalsz tovább. Nélkülem
Post link
Van egy érzésem nem teszlek boldoggá….
Mert amikor ketten vagyunk, megszűnik körülöttünk a világ, csak MI vagyunk.
Legrosszabb dolog, amikor tisztában vagy a mérgező cselekedeteiddel, hibáiddal, problémaiddal és mégsem változtatsz semmin.
-mint én
Az élet, a hibáink és a megbánásaink ismétlődése.
Hívj fel,ha hiányzik a késed.
Itt van a hátamba szúrva.
Ez a mondat azért létezik,
mert nem tudom elmagyarázni
azt az űrt,amit bennem okoztál.
Szeretném átérezni milyen,amikor én hazudok a szemedbe és te érzed magad szerencsésnek,hogy barátok vagyunk.
Köszönöm,hogy támogattál még a szakadék szélén állva is.
Egy lökéssel a mélybe.
Legjobb barátok
Olyanok,akik indokokat állítanak fel,hogy miért volt joguk megbántani téged.
Kétszer szerettem beléd, amikor először láttalak és amikor elengedtem a szíved.
A te szuperképességed
Eltudtál fogadni,ahogyan vagyok. Mondd megérezted azon a napon, mit kell mondanod? Rám emelted szemeidet,miközben a torkomban dobogott a szívem és megkérdezted,amit még senki: -Miért menekülsz?
Láttad,hogy leblokkoltam abban a pillanatban,ahogy a szavak nekem ütköztek,ezért kijelentetted: -Nem kell félned. Onnantól fogva tudtam,ha egy nap jól leszek,az miattad lesz.
Au Revoir
A tenger haragosan csapkodja sötét szikláknak,
végtelen kék vizét.
Felcsattanak a szeszélyes hullámok,
szárnyalni vágynak,
de csak zuhannak lefelé,
én is beléd.
Rejtett örvények kavarognak a mélyben,
nem láttam időben a figyelmeztetést.
Merengve nézlek,
s rádió szól a háttérben:
“Most szerettelek utoljára.”
Rám emeled a tekintetedet.
Elgondolkodom,hogy mindig ilyen
vihar színe volt a szemeidnek vagy
csak én képzeltem másmilyennek?
Napsugarainktól forró még a légkör,
de régen kihűlt már a lelkem.
Elmosódott minden bennem,
a rádió pedig egyre csak mondja:
“Szeretnélek még,ha lehetne…”
Minden esemény
elkerülhetetlen,
ha az élet sorsszerű.
Téged kell szeretnem,
de mindig
reménytelenül.
Még most is megtennék bármit azért,hogy boldog legyél.
Túlélő
A hazugságaidból építettél falakat körém,bezártál az általad generált világba. Ezek után érdekelt egyátalán,hogy miközben felégettél mindent magad mögött,én ott maradtam a romok alatt? Neked még elvárásaid lennének,de nem. Soha többé ne beszélj nekem szeretetről,ha fogalmad sincs róla mi az.
Maradék azokból,akiket szerettem
Az a sok nevetés,most csak visszhangzik a jelenben.
Hiányzik valami megfoghatatlan.
Átölelem önmagam.
Te tudod majd szeretni magad helyettem is eléggé?
Nem tudom hogyan kell egyedül lenni,mert mindig azt ígértük,hogy majd ketten.
Most pedig kevésbé szeretem magam,mint kellene,mert sosem volt egészen a te hibád.
S bármit csinálsz,gondolkodjunk napokban vagy években, itt leszel a szívemben,mert a legjobb barátságok nem érnek véget,csak azért mert fáj.
Mégis megéltük s most szétszakadtunk.
Veszekedésekről
Ma sem érted,
de annyiszor bántottál,
hogy egy idő után én is elkezdtem bántani
magamat.
Most olyan nagy a csend bennem,
miközben te ordibálsz.
A visszafordíthatatlansággal van a gond,
mert nem fog kevésbé fájni,
csak mert megbántad.
Olyan emberek miatt érzed kevesebbnek magad,akik soha nem fogják megérteni mit tettek veled.
Képmutató
Miért taszítasz másokat,ugyanabba a sötétségbe,amitől te is rettegsz?
