Az odaadásod nem több gyávaságnál. Nem volnál itt mellettem, ha lenne hová menned.

Annyi hibám van, nem férek el a szobámban.

Haragszom…

Mégis ha itt lennél, annyit tudnék mondani, hogy hiányoztál.

Elbaszott vagyok.

Feladom, téged nem lehet szeretni.

Vagy csak azt nem akarod, hogy én szeresselek

El játszom, hogy nem törtem össze.

Az ajtót nézem és várom, hogy jössz e.

Belőled is csak emlék lesz….

Egy pár idézet…

Egy fájdalmas novella…

Egy érzelmekkel teli vers…

És a hiányod…

Csendes voltam, nem vak.

Csókoljon meg engem, a szájának csókjaival.

Mert a te szerelmed jobb a bornál.

Vajon mi nincs meg bennem, ami miatt csak arra kellek?

Már nem hiányzol- mondtam, és közben majdnem belehaltam a hiányába

Figyelj ördög! Az én bosszúm következik!

Belőled sosem elég….

Drog lettél számomra…

Mást akarsz, nem engem.

Mégis az én ágyamba jársz vissza.

Mond el, hogy van ez?

Mikor tegnap este, hozzad bújtam…

A lelkem megnyugodott és tudtam, hogy jó helyen vagyok.

Tanács magamnak:

Ne menj bele a tálálkozóba

Mindegy, úgyis bele megyek…

És megint beléptél az életembe.

Én pedig még most is kivanlak…

Talán jobban is mint azelőtt.

Emlékszel mikor könyörögtem azért az egy találkozóért, amit nem kaptam meg?

Vicces, hogy most meg te könyörögsz csak azért, hogy újra melletted legyek, legalább egyszer.

Hiányzom ugye?

Én mondtam, hogy fogok.

Bárcsak tudnád milyen volt rád várni.

Arra felkelni az álomból, hogy itt vagy mellettem. De amikor kinyitom a szemem, nemhogy te, de senki nincs mellettem.