Nyugtathatom magam azzal, hogy minden amit tettem azért volt, mert így láttam helyesnek. De igazából csak féltem a sérüléstől, nem akartam, hogy fájjon.

@nemkelltobbfajdalom

Túl régóta nyomom már ezt az “úgyis olyanba szeretek bele aki le se szar” dolgot. De még mindig reménykedem.

@nemkelltobbfajdalom-P.L.

A legjobb az egészben, hogy tényleg érzem, hogyszeret.

@iamthepinknothing

“Elnémult a mindig beszélő lány.”

Az első:

Programok,

Kézfogások,

Puszik,

Csókok,

Szeretlekek,

Együtt evés,

Harapások,

Bemutatkozások a családjainknak,

Filmek,

Egymás határainak megtalálása,

Rózsa,

Fél órás búcsúzás, de holnap találkozunk.

@iamthepinknothing

Ami egyszer fájt, az újra fájni fog…

…újra és újra fájni fog…

Nem tudok attól a gondolattól szabadulni.. nem tudom mi lesz velem, nem tudom hogyan lesz. Élni szeretnék boldogan, barátokkal. Kell mellém egy biztos pont, érzem csak így tudnék teljesen kibontakozni. Tudnom kellett volna hogy az élet ilyen, ráhagyok már mindent, túl sokat bírtam már ki mostmár jó lenne ha a boldogság kopogtatna az ajtómon, most nincs időm meghalni ugye Billie Eilish!? Hagyom elégni minden érzésem irántad, ez az egy lecke amit meg kell tanulnom. Én békén hagytam, mert őt már nem érdekeltem, látszólagosan elvan nélkülem. Mennyire lehettem bolond? Sosem voltál mellettem.

A halál vagy a paradicsom? -Billie Eilish

2020.03.11

Akkor

…és te akkor azt mondtad; akkor szeress a legjobban, amikor a legkevésbé érdemlem meg…

még mindig

És te tényleg azt hitted,hogy amiről nem beszélünk többé az egyszercsak megszűnik… attól még, hogy úgy látszik, beletörődtem a dolgokba és szépen elnyomtam őket magamban, azok még ugyanúgy ott vannak és nem fogom elfelejteni őket. Csak hogy tudd, még mindig kibaszottul fáj, de már belefáradtam az egészbe, hogy valami olyan ellen küzdök, amin úgysem tudok változtatni.

Már nem hozom fel és te sem, úgy tűnik belefeledkeztünk a végtelen vitába…

De te szem elől vesztetted a lényeget.

Én nem engedtelek el, csak megszoktam a hiányod…

20/365

Meséltélnekirólam?

Meséltéltán szemeimről amik ámulatba ejtettek?

Meséltél karjaimról amik álomba ringattak?

Meséltél akarat erőmről amivel annyiszor tettem neked eleget?

Meséltél könnyeimről amiket másodpercek alatt váltott fel a legboldogabb mosoly ha fogtad két kezem?

Meséltél neki rólunk?

azt hittem már túlléptem rajtad,

de rájöttem, hogy nagyon nem…

Írni akartam neked egy levelet, hogy kiadjam magamból a csalódottságot. Ennyit tudtam összehozni: Még mindig szeretlek.

Az érzés mikor már annyira kilátástalanul mélyen vagy hogy a segítő szándékú embereket is ellököd magadtól…

Belőled sosem elég….

Drog lettél számomra…