#kell egy cigi
Beszívtam a fájdalmam, majd elfogadtam és kifújtam….
Nagyon egyszerű a földbe tiporni valakinek az önbizalmát. Egyszerű de kurvára szemét dolog.
Gyülölöm a karácsonyt. És minden más egyéb ünnepet, amit a családom társaságában kell töltsek.
Szeretem amikor csak puszilgat… Az olyan bensőséges.
Mondjuk amikor jól szájjon csókol, az se olyan külsőséges.
Mert ha kell nekem valami úgyis megkapom
Ennek sírás lesz a vége
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene, kérdés hogy átérzed-e.
Akkezdet Phiai-Mivel játszol
barátság extrákkal- ezzel csak az a baj, hogy az extrák közé, nem tartoznak érzelmek.
Vicces, hogy van akivel szeretkezni, de nincs akit szeretni.
A szeretet jele az is, hogy feláldozod magad az Ő boldogságáért
És azokon estéken mikor nem tudod senkivel megbeszélni a problémáid akkor jössz rá hogy mennyire is magányos vagy.
J̑̈ȏ̈ ȇ̈ȓ̈z̑̈ȇ̈s̑̈,h̑̈ȏ̈g̑̈y̑̈ n̑̈ȇ̈m̑̈ k̑̈ȇ̈ȓ̈ȇ̈s̑̈ s̑̈ȇ̈n̑̈k̑̈ȋ̈.
Mindenkinek vannak sebei…csak valakinek látszódnak
A köztünk lévő távolság egyenesen arányos a fájdalommal, amit legbelül érzek.
Néha elszívok egy cigit, hogy végre nevessek azon, amin sírni tudnék!
kicsit ez most fájt
pont tőled
pont most
és én most megint nem értek belőled semmit.
látod, mindig ez van
te újra megjátszod, hogy érdekellek
én pedig megjátszás nélkül mindig szerelmes leszek beléd
csak hívj fel
mert hallani szeretném
ahogy beszélsz
hozzám
lehet az bármi,
csak had tudjam,
hogy még mindíg van valami
amit tudunk egymásnak mondani.
a lelkem egy roncs
mondd
akartál te valaha,
engem szeretni?
szia!
nem tudom ki látja ezt most, de ha látod, akkor csak annyit akarok mondani, kibaszott erős vagy. ha azt hiszed nem, akkor is. itt vagy, még mindig birod, és menni fog ez után is. az elmúlt pár hónapban, vagy igazából években rengeteg midnent megtanultam, de egy valami ami a legeslegfontosabb és amit úgy érzek,hogy érdemes megosztani másokkal-mert én örültem volna ha nekem jóval előbb elmondják-az az, hogy szard le! viccen kívül. szard le, azt aki miatt fáj. kurva nehéz, szinte lehetetlennek érzem mindig, de az én életemben én vagyok az első. és ez a legfontosabb. szard le ami nem ad hozzád semmi poztívat! négy évet basztam el az életemből eggyetlen egy ember miatt, aki ráadásul borzasztó. négy évet. négy év miatta olyan emberek környezetében akiket nem is szeretek és akik miatt rosszul érzem magam. és miért is? miért is érezzem rosszul magam olyan emberek miatt akiket igazából szintemár hogy utálok? arról nem is beszélve, hogy mennyi értékes embert hanyagoltam el ezek miatt… basszus. az a tudat nyugtat, hogy sose késő. sose késő ráébredni, hogy mennyivel többet érsz annál ahol vagy. többet érsz annál, hogy meg akard ölni magad, hogy midnen este sírj, hogy midnenért szorongj, hogy mindenkinek meg akarj felelni, hogy azt érezd hogy szar egyedül. meg kell tanulnod, hogy erős vagy. hogy lehetsz egyedül is erős. hogy nem kell félned attól, hogy kilépj valami rosszból, mert félsz az ismeretlentől. tudod…a legszebb éveid ezek. és ha egyedül, ha húsz másik emberrel de a legszebben kell ezeket megélned. és nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra, sőt nem megy visszaesés nélkül sem. de amit el kell engedni, azt sajnos, akármenyire is olyan érzés mintha kitépnék a lelked, el kell engedni. és ha elengeded, na onnan kezdődik el igazán. ha egyszer azt mondod nem, onnan te vagy az első és egyre több ajtó nyílik ki előtted. mindegyik nap eldöntheted, hogy te vagy a legfaszább ember ezen a földön, és az egész ennyi. csak azt kell gondolnod, hogy képes vagy rá. minden a te fejedben dől el. és ez a legnehezebb az egészben, engem is feszeget néha. de tudni kell azt mondani, hogy nem. amit pedig meglehet azt meg kell tenni. blabla vedd fel azt a ruhát blabla kapd le azt a srácot stb. akármennyire klisé igaz nem? ha nem jössz be neki mi van akkor? lesz egy glowupod, ennyi. win-win nem?csak tudnod kell magadról, hogy te vagy az első, hogy ha valakit vagy valamit nem kaphatsz meg akkor az csakis azért van mert te vagy túl jó. néha felfoghatatlan, hogy miért nem kaphatjuk meg azt akire pl négy évet várunk, de aztán ugyis kiderül később. kiderül később, hogy ezeket azért nem kapjuk meg, hogy megtaláljuk önmagunk.<3
hát nem egyertelmű?
dolgok amiket egyszer elmondok neked ha elég részeg leszek:
bazdki, az összes számról te jutsz eszembe. elbaszom rád a jo zenéket.
szeretem amikor mosolyogsz. szeretem amikor mosolygosz velem, rajtam, miattam.
mindig megjegyzem amiket mondasz nekem.
bocsi ha küldtél egy csomó jelet és én nem vettem észre. tudom, mostmár kurva késő.
de azért a multkor mégis te írtad, hogy találkozzak veled nem?
mindnekivel úgy viselkedsz mintha szerelmes lennél beléjük? vagy csak velem?
szerelmes vagy belém?
ki az akibe szerelmes vagy? leszek az én valamikor? voltam én valamikor?
mondjuk pont pár hónapja. nem azért mondom de szerintem voltam. de ha nem akkor legyszives magyarázz el nekem mindent.
szeretlek.
nem értem miért nem vagyok elég neked.
szeretném azt hinni, hogy neked nagyobb veszteség lenne mint nekem.
meghallagattalak volna. tudom, azt hiszed, hogy nem. pedig de.
jó vagy így. ha azt hiszed nem, akkor is.
rengetegszer mentem el valahova csak miattad.
akartam irni. rengetegszer.
imádom ha felhívsz éjszaka. imádom a szar poénokat, a részeg faszságaid, meg ahogy beleéled magad a dolgokba. nem lehetek annyira fáradt soha, hogy ne tudjam élvezni.
kibaszott fontos vagy. nem akartam elbaszni. veled nem akartam. ne haragudj rám.
65.
és ismét itt vagyunk.
te megint kicsit közelebb engedtél magadhoz,
de éppen csak annyira,
hogy még mindig nem tudok
biztos lenni benned.
8.
írhatnék rengeteg sort rólad,
hogy mennyire szeretlek,
de ennyi pont elég.
az egész arról szól,
hogy mennyire fogsz hiányozni most.
meddig tudok arra várni vajon
hogy több legyen belőlünk
mint néhány odavetett pillantás
és pár óvatos félmosoly
kedves fiú, aki rengeteget szórakozott már az érzéseimmel,
remélem tudod,
hogy én bármikor tudtalak volna annyira szeretni,
mint amennyire te elhitteted velem mindíg, de mégsem tetted soha.
fájt.
minden egyes apró kis sejtnek a testemben fájt belegondolni abba, hogy te valaki mást szeretsz.
elengedlek
*magam miatt
mert már nem tudok
ennyi ideig
reménykedni valamiben
hiába.*
