#gondoskodás

Csodálatos nyárfa,
Elrepíti virága.
Hová, kihez szállsz?
Útja temetőn vezet át.

Hol megannyi lélek,
Szomorúan, de nem élnek,
Lebegnek a végtelenben.
Kapadoznak érted méregben.

S, én kezembe zárlak,
Lassan gyere, megvárlak.
Segítek kitalálni a sötétből,
Megóvlak szürke ködétől.

Utunk végéig pedig,
Gondozlak, érj égig,
Vízzel, fénnyel, mindennel,
Ami fontos, szívemmel.

S, később barnuló törzsed
Simogatva, írok könyvet.
Mely alatt hullatok pár könnyet.
Elmondom minden völgynek,

Miként, éltetjük egymást,
Mindenki irigy meglásd,
Puha kérgedre dőlve,
Érzésem nem megy csődbe.