#örökké
A legönzetlenebb szerelem az az, amikor hagyod, hogy a szerelmed szerelmes legyen valaki másba.
Szeretlek, légy az enyém örökké
Írhatnál, hiányzol.
Van, hogy az ember hisz valamiben. Például a szerelemben. Aztán ez a hit elveszik, amikor csalódnia kell és úgy érzi soha sem fog már újra hinni benne. És akkor jön valaki aki rácáfol erre. És mindegy, hogy hányszor csalódunk, újra hiszünk, hinnünk kell, mert anélkül esélyünk sincs túlélni, jobban mondva élni.
Az érzéseim irántad sose fognak elmúlni…egy életre szólnak.
Józan gondolatok vodkával keverve.
Te vagy az az Ő.
Szeretném ha velem lennél. Most, és mindörökké. Szeretném hogy fogd a kezem az élet minden útján. Legyél a legjobb barátom, a támaszom, a párom, a férjem és a gyermekeim apja is. Akarom, hogy te legyél az, akinek igent mondok az oltárnál. Akivel felnevelem a gyermekeinket, aki támogatja őket és mellettük lesz. Te legyél az ő csoda apukájuk. Akarom hogy együtt öregedjünk meg, és lássuk őket felnőni szépen. Nem szeretnék tőled soha elszakadni.
Mert úgy gondolom hogy ez a középsulis szerelem nem csak pár évre szól.
Szeretlek Husim!
2020.07.22.
Egy tisztességes figyelmeztetés mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa…
Azt tanácsolom, ne rejtsétek el az érzéseiteket.
Ne tettesd, hogy rendben vagy, ha nem vagy rendben.
Ne tettesd magadnak boldognak, ha szomorú vagy.
Ezek csak szenvedéshez fog vezetni.
Bárcsak látnád, milyen boldog vagyok, amikor RÓLAD mesélek barátnőmnek.❤️
Kétszer szerettem beléd, amikor először láttalak és amikor elengedtem a szíved.
Csodálatos nyárfa,
Elrepíti virága.
Hová, kihez szállsz?
Útja temetőn vezet át.
Hol megannyi lélek,
Szomorúan, de nem élnek,
Lebegnek a végtelenben.
Kapadoznak érted méregben.
S, én kezembe zárlak,
Lassan gyere, megvárlak.
Segítek kitalálni a sötétből,
Megóvlak szürke ködétől.
Utunk végéig pedig,
Gondozlak, érj égig,
Vízzel, fénnyel, mindennel,
Ami fontos, szívemmel.
S, később barnuló törzsed
Simogatva, írok könyvet.
Mely alatt hullatok pár könnyet.
Elmondom minden völgynek,
Miként, éltetjük egymást,
Mindenki irigy meglásd,
Puha kérgedre dőlve,
Érzésem nem megy csődbe.
Homokóra
Rideg, átlátszó üvegben,
Hánykolódik, de nem keres.
Hideg, megkopott, tömegben,
Csak sodródik, a sok mellett.
Szilárd, de kényelmes burok,
Elhagyni azt biztos zugot,
Konstans és gyönyörű szurok,
Minden szép, ha épp nem buzgók.
Szoros és mély a gödörbe,
Rögtön, az ég zúg fölötte,
Mostmár keres, meggyötörve,
Csak sodródik, ott örökre.
Sokszor és sok embernek mondtam már azt, hogy örökre szeretni fogom. De egyszer sem voltam még ennyire biztos az érzéseimben.
Szeretném, hogy ez tényleg örökké tartson.
Ahogy rám nézel, mélyen a szemembe.
Majd rám mosolyogsz.
Magadhoz húzol.
Érzem azt az ellenállhatatlan illatodat.
Remegek a karjaid között, egyetlen érintésedtől.
Mit művelsz velem?
Minden horrornál félelmetesebb a gondolat, hogy elveszítelek.
026.
Csak mi ketten, egymás karjaiban. Én pedig semmi másra se tudok gondolni, csak arra hogy sosem akarlak elengedni, és soha ne érjen véget ez a pillanat.
Kéz a kézben fekszünk egymás karjaiban, néma csendben és hallgatjuk ahogy a másiknak ver a szíve és levegőt vesz. Közben pedig azt érzem hogy soha se fogok tudni embert úgy szeretni mint téged.
Írd már meg
Van, aki elhagy.
Van, akit én hagyok el.
És van, akivel mindent megtennénk azért, hogy együtt legyünk….de nem lehet.
