#kitartás
Megvan az az érzés mikor a saját anyád elküld otthonról? Nincs? Szeréncsés…
Szeretnék az a régi, vidám “kicsilàny” lenni, aki voltam egykor…mielőtt jöttél Te
Szeretem az illatod. Főleg, ha a felsőmön érezni, mert ott felejted…
Nyári gondolatok
Már nem kedvelnek úgy a tanárok, mint régen. Nem vagyok az a tipikus extra lázadó, aki épp hogy átcsúszik kettessel, de nem is vagyok az, aki kiakad a négyesért és ötöst követel. Szépen lassan elkezdtem fura tekinteteket, figyelmeztetéseket kapni, mert nem az elvárt viselkedést nyújtottam. Kurvára kimerült és fáradt voltam. Nem bírtam órán azt a nyali típust játszani, mint amit az osztálytársaim játszanak. Én nem is közéjük való vagyok. Mikor megkérdezik hanyas a dolgozatom és a válaszom hármas akkor fura tekintettel odacsesznel hozzám egy “ou az szar” vagy egy “majd a kövi jobb lesz” kifejezést. Értsétek már meg, hogy nem akarok, nem bírok, nem is érdekel, hogy jobb legyek. Elfáradtam. Kimerültem. És mikor megkaptam a bizonyítványt “Félév után sokat rontottál, a kitartáson még dolgozni kell”. Kössz, hogy figyelmeztetsz. Majd ha olyan dolgokon mész át, mint én akkor emlékeztetlek, hogy a kitartásod ne csússzon a béka segge alá;)
Félek
Esküszöm félek a szeptembertől…tanárok akiknek igazán nehéz megfelelni, szülők akiknek lehetetlen megfelelni, diákok akik apró darabokra rombolják az így is elég csekély önbizalmad, májusi vizsgák, mindennapra az a felkészültség, ami nekem csak októberig megy.
Hiányzik ehez az egészhez az én kitartásom, ami az előző tanévbe se bírta sokáig…
