#szar az élet
Rózsaszín köd
Az elején, amikor a rózsaszín köd leszállt reánk,
Tudtam, hogy eltűnhet, de nem tudtam miért és mikor.
Nem is gondoltam rá, hiszen, ha benne vagyunk miért is gondolnék arra, hogy mi lesz, ha nem lesz már többé.
Ahogy telt az idő, a rózsaszín köd játszadozni kezdett.
Egyszer teljesen eltűnt, aztán újult erővel szakadt ránk, olyan volt, mint a viharos nyár.
Próbáltam lennt tartani, folyton magunk köré képzeltem, de feladta a játszadozást.
Egyszercsak halványulni kezdett körülöttünk és nem hagyta abba.
Az erős rózsaszín most aligha baby pink-ben pompázik.
Nem tudom már lennt tartani úgy érzem, száll fel, miközben mi lennt maradtunk.
A rózsaszín ködünket, felváltotta a fehér, sűrű, átláthatatlan köd, amit nem mi irányítunk,
Ő minket, bármit is szeretnénk nem tudjuk már befolyásolni.
Elmúlik sajnos a mi varázsunk is, akárhogy is kapálózunk.
Amilyen lassan megy fel, olyan gyorsan zuhan. Az életem.
Imádom, amikor húzná-húzná az agyam, de pontosan tudom, hogy ugyanazt a szépet rajtam kívül még jópár lány hallgatja és részéről én vagyok ízé, amiért csak húzom az agyát.
Annyira jó lenne néha kiszakadni az életemből.
Akármennyire is szeretek valakit, mégis azt érzem, hogy nehéz neki velem.
A képeiden az a lány énis lehetnék!
Néha, nem akarok mást csak elaludni, és nem felébredni.
Legrosszabb dolog, amikor tisztában vagy a mérgező cselekedeteiddel, hibáiddal, problémaiddal és mégsem változtatsz semmin.
-mint én
BELEFÁRADTAM hogy mindig azon gondolkozok hogy vajon szerethető ember vagyok-e. Vagy olyasvalaki akit senki se szeret….
Aludtam mindenféle ágyban
ébredtem idegenszobákba
Idegen konyhákban, idegen bögrékből ittam lagyos ismert kávét
és közben lehet, hogy végig erre vágytam
Szabó Benedek és a Galaxisok
Vártam arra hogy megkérdezed hogy alszunk e együtt
Szar várni azt, hogy mikor lesz minden olyan, mint régen.
Szar elhitetni mindenkivel,de főleg vele, hogy jól vagy.
Szar látni azt, hogy mással vagy boldog…
Mindig mindentől úgy félek.
Az élettől, hogy felnövök.
Mind azok után, hogy leszartál egész nyáron, hogy vagyok képes visszaengedi az életembe….?
Ha eltűnnék hiányoznék neki?
Kéne az élethez egy útmutató..
Elment a kedvem az egész élettől.
Nem tudok attól a gondolattól szabadulni.. nem tudom mi lesz velem, nem tudom hogyan lesz. Élni szeretnék boldogan, barátokkal. Kell mellém egy biztos pont, érzem csak így tudnék teljesen kibontakozni. Tudnom kellett volna hogy az élet ilyen, ráhagyok már mindent, túl sokat bírtam már ki mostmár jó lenne ha a boldogság kopogtatna az ajtómon, most nincs időm meghalni ugye Billie Eilish!? Hagyom elégni minden érzésem irántad, ez az egy lecke amit meg kell tanulnom. Én békén hagytam, mert őt már nem érdekeltem, látszólagosan elvan nélkülem. Mennyire lehettem bolond? Sosem voltál mellettem.
A halál vagy a paradicsom? -Billie Eilish
2020.03.11
Kiskoromban mindig azt hittem, hogy minden jó lesz. Azt gondoltam, hogy majd beteljesítem az álmaimat, vágyaimat…
Rá kellett jönnöm, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert az élet mindig keresztbe tesz…
Megtanultam, hogy nem érdemes álmokat kergetni, mert úgy sem válnak valóra…
Sosem leszek olyan, mint amilyennek elképzeltek a szüleim születésem előtt…
Sosem leszek elég mások számára…
Mindig csak egy gyerekkori álmot fogok kergetni…
Csak azt szeretném, hogy büszke legyél rám, Apa…
Fasznak ragaszkodok olyan emberekhez,akiknek semmit nem számítok…
