#iskola
Hiányzik
Hiányzik az az ember, aki hónapokkal, évekkel ezelőtt voltam. Aki tudott őszintén mosolyogni, akit nem fojtogatott a sírás minden 2. órában. Az, aki nem érezte úgy, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a világon van. Aki lehetett volna olyan sok minden az életben… Már alig emlékszem, milyen is voltam.
Adj Istenem a közelembe valakit, aki nem érdekből van velem és nem kétszínű nyomorult.
Célozgass anyukádnak otthon, nekem a szemembe mondd, ha valami bajod van velem, te szerencsétlen.
Iskola
Reggeli gyomorgörcs, kibeszélések, bántó szavak, leszidások… Mosdóban sírás, imádkozás, hogy legyen már vége…
Túlcsorduló érzelmek, könnyes szemek, utolsó ölelések.
Hát elballagtunk.
Baszki, nem gondoltam, hogy ez az utolsó hét ilyen kemény lesz.
Már kezd égni a ház a szóbeli miatt
Kezdődik:
Stressz
Sírógörcsök
Megfelelési kényszer
Étvágytalanság
Alvászavar
Stb…
búcsút mondtam:
- az összes barátságnak ami nem okoz örömöt
- a reménynek, hogy egyszer megjavulsz
- a sok toxikus pletykának
- az iskola okozta stressznek (ezen még dolgozom)
- önmagam hibáztatásának
- az anorexiámnak
- a bizonytalansàgnak
és most végre, olyan jó szabadon.
elég erőset üt, amikor a saját szülőd hülyegyerekez le azért mert hajnalokig tanulsz.
bocsánat, hogy szeretnék lenni valaki.
Most egy kicsit belefáradtam
Ki szeretnék venni az életemből egy szünetet
Ha egy irodalomtanár felnézne Tumblira,
Újra elkezdene hinni a kortárs művészetben.
El kell döntened, hogy egy összetört szerencsétlen áldozat vagy-e, aki elvesztette az önbizalmát, mert nem látta mi történik vele. Vagy azt mondod, hogy ebből tanultál, erősebb nővé váltál.
Meg kell találnod a saját utadat, és nem fogsz magadba zuhanni ettől. Hiszel magadban, te alakítod a történeted. Egy kibaszott életed van.
Napi mottó
Csak éld túl a mai napot! Ennyi. A holnappal majd holnap foglalkozol. Már ha lesz holnap.
Fáj , hogy létezem.
Függő
Amikor rád tör a vágy, hogy megtedd, te pedig ezután másra nem is tudsz gondolni csak a penge élére ahogy végig szánt a bőrödön gyöngyöző vért és maró érzést hagyva maga után. Már csak a gondolatától lenyugszol.
hát ennek is vége lett,
egy korszak lezárult
szeptember közeledtével nemcsak az iskola közeledik, hanem a koleszba való beköltözés is. :(
Post link
A toll, amit órán Ő elkért… örökre a kedvencem marad!
Iskola
Az iskola régen egy játszótér, egy kellemes hely volt, ahonnan a szülők nem tudtak elrángatni minket, ahol mindenki biztonságban érzete magát, a legnagyobb veszély az volt, hogy elesel fogócska közben, vagy összekapsz egy másik kisgyerekkel. És most? Most, amikor már kamaszok lettünk és átlátunk a tanárok édeskés mosolyán, értjük a “viccek” mögötti igazságot, elveszett annak a szónak az értelme, hogy biztonság és nincs már több játék, fogócska. De ennek ellenére úgy teszünk mintha minden rendben lenne. Egész nap mosolygunk, beszélgetünk, jópofizunk. Mintha az, hogy éjszakába nyúlóan tanulunk semmi sem lenne, mintha az a sok ember aki felszínesen érdeklődik irántad, hogy utánna elpanaszolhassa, hogy mi van vele, a barátod lenne, mintha nem lennél olyan rohadtul egyedül… Mert ezt várják el. A tanárok, a diákok…mindenki. Mindenki azt várja el, hogy kurva jól legyél!
- Jézusom, miért utálsz ennyire iskolába járni?- kérdezte és a hangjából sütött, hogy elege van belőlem.
- Igazából nem utálok, hanem félek bemenni az iskolába.- javítottam ki csendesen, mire döbbent futott át az arcán. - Hülye helyzet nem?- kérdeztem keserű mosolyra húzva a számat és otthagytam a buszmegállóban állva.
