#magyarszöveg

Nem azért sírok,mert hiányzik…hanem,mert fáj amit velem tett, fáj,hogy végig csak hazudott a szemembe. Tönkre tett lelkileg és neki ez csak játék volt… Nem érzi azt amit én és nem tudja, hogy én mennyire szerettem annak ellenére,hogy úgy bánt velem,mint egy ronggyal sokszor. Nem tudok már miatta bízni, hiába próbálok… Csak egyre nehezebb. És kibaszottul fáj.

Vajon később minden jobb lesz?… Meg fogsz változni és végre mindennél jobban fogsz szeretni? Vagy csak megint hitegetem magam?

Tudod az a baj a kapcsolatunkkal,hogy amúgy marhára nem becsülsz meg. Nem veszed észre,hogy én minden tőlem telhetőt megteszek és próbálok mindig megfelelni neked. Csak néha elgyengülök és azt mondom,hogy bazdmeg ma cseszek mindenre és akkor már azonnal azt kapom,hogy egy utolsó senki vagyok és soha semmit nem csinálok ‍♀️ Akkor fasznak vagy velem ha ennyire nem felelek meg? És soha semmi nem jó. Mindennél jobban szeretlek és soha nem kellett más de már kezdem azt érezni,hogy lehet mással jobban járnék. Vagy inkább magam.

Amikor be sem lépsz aztán, de már összecsúszol és sírsz. Sírsz ahogy csak tudsz, taknyod, nyálad folyik. Némán ordítasz, mert egy hang nem jön a torkodon, hisz majd’ megfulladsz. Téped a hajad. Eleged van. Elegem van.

Neked már nincsen sorszám

Díszpáholyban van a helyed