Csak szólok,attól még,hogy nem beszélünk

Szeretlek.

Csak egy utolsó ölelést adj,mielőtt elmész

Hogy érezzem az illatod.

álmodom, mégis valós,
annak tűnhet,
annyira vágyom rá,
hogy összekeverem 
a képzeletet a
valósággal.

Egyszer szeretném csak látni, hogy mások szomorúak, mert elveszíthetnek.

Ha elmegyek

ne sírjatok, ha elmegyek,
ott voltam előttetek,
összetörve, szétesve,
és észre sem vettétek,
a szemetek előtt
mentem tönkre.

Nektek szól

kiket barátoknak neveztem olykor,
nekik szól ez a szöveg,
sírhatnékom van, ha rágondolok,
hogy mi történt.
mindig azt mondtátok, itt lesztek,
mégis egyedül megyek a legnagyobb 
csatákba, páncél, hátvéd nélkül.

Magányos utakon

egyedül járom az utamat,
nem kell társ, segítő, tanácsadó,
mindenki érdekből teszi,
ilyenek az emberek, ezért jobb
nekem magányosan.

Érdekbarátok 

menekülök előletek,
kik fontosak vagytok nekem,
de én nektek nem,
így hát ezt teszem.

Apró jelek

nem veszi észre senki
a bajt, hogy szét
vagyok esve,
s nincs mellettem senki,
ki megmenthetne.

Árnyék

mindig velem van,
mégis egyedül érzem magam,
egy árnyék nem tud megölelni,
sem meghallgatni.

… #2

a szemeim vörösek,
több könny nem jön belőlük,
kezem piros a vértől,
melyet a szívemről töröltem le.

… #1

meddig játsszuk még ezt?
sem veled, sem nélküled,
szeretlek is meg nem is,
zavaros az egész,
mintha vihar lenne.

Az emberek hullanak.

A Föld gyógyul.

Próbáltam megérteni az embereket,

Hogy miért ilyen szomorúak.

Onnantól lettem igazán boldog.

Rájöttem hogyan láthatom a színeket.

Képzelet

A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.

Világunk

Üres világban üres élet

Üres országban üres társadalom,

Üres testben üres lélek,

Üres érzések üres szívben.

Csaknekünk akarok jót, miért nem érted meg?

Gyógyulási folyamat 1. rész

Tegnap történt minden. Egy pillanat leforgása alatt. Azóta nem tudok semmit sem csinálni csak bőgni. Nem gondoltam, hogy ennyi létező könny egyáltalán létezik. És mindegyiket érted hullatom. Küldtem neked még üzenetet, hátha elolvasod. Leláttamoztad. Fogalmam sincs, hogy fogom magamban ezt az egészet feldolgozni, hogy NÉGY ÉV után nem vagy az életem része. Minden vágyam, hogy az legyél, de érthetetlen okokból nem lehetsz. Miért adta fel? Miért pont most?

Hajnalban felriadtam, hogy nem kapcsoltam ki az ébresztőmet, lévén hogy ilyen állapotban nem tudok suliba menni. Konkrétan egy perc kellett, hogy újra rámjöjjön a sírógörcs.

Amikor elmentél a könnyektől nedves arcodra mutattál és azt mondtad “Ezt tudtad belőlem kihozni. Nagyon kevesen tudják ezt”. Erről beszéltünk is, hogy mostanában semmi sem hat meg. Őszintén csodálkoztam, hogy ez igen.

Nem tudlak hibáztatni, pedig nagyon szeretnélek.

Hiányzol.

Nagyon.

“People change and things go wrong but just remember life goes on.„

Mac Miller

Tivoltatok az utolsó reményem az igaz szerelemre.