#napló

07.06.19

-azt hiszem,most jól vagyok.-

Eléggé sűrűn hitetem el magammal ezt a valóságnak tűnő illúziót.

Aminek a vége igazából mindig ugyanaz, vagyis szembekell néznem a tudattal, hogy valójában még sincs minden rendben teljesen. Az életem kész hullámvölgy.

Amikor úgymond a ,,jó időszakomat" élem, úgy érzem, nincs semmi bajom, teljesen normális vagyok és biztosan állítom, hogy ezek után már nem jön egy újabb “rossz időszak”.

Márpedig jönni fog, és újra felszínre fog törni, pontosan akkor, amikor egyáltalán nem számítok rá. És ebben az egészben ez a része a legnehezebb. Kiszámíthatatlanul csap le rám és teljesen átveszi a józan eszem felett az irányítást. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy elfog múlni és ha elég erős leszek, újra minden “jó” lesz.

Az idő ilyenkor oly’ végtelennek tűnik…

Minden egyes nap egy belső kínszenvedés, ami ismét legyengít és a földre taszít, mint szellemileg és mint fizikailag is, ahonnan ismét felkell állni és a 0-ról kezdeni mindent.

Most ,,jól vagyok’’, de őszintén, fogalmam sincs, még meddig fog tartani ez a felhőtlen állapot.