#szorongás
Tulajdonképp elég szarul vagyok. Már nagyon kedvem sincs felvenni a “minden rendben” álarcom. Nem érdekel, ha észreveszik rajtam, hogy csak kínlódom. Hiányzik valami, vagy valaki az életemből. Nem tudom megnevezni, de kétségtelenül borzasztóan érzem magam.
— 2019 karácsonya
Nem szeretek egyedül lenni, még magamnak is túl sok vagyok.
Annyi mindent elmondanék neked, ha a szívem nem ejtené csapdába minden gonmdolatom. De így csak némán ülök melletted…
Mindenkinek meg van a saját nyomora.
Iskola
Reggeli gyomorgörcs, kibeszélések, bántó szavak, leszidások… Mosdóban sírás, imádkozás, hogy legyen már vége…
Azt hiszed vicces poénkodni a depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel?
Mindenkinek értékelnie kellene azt, ha mentálisan egészséges.
Nem hagyom, hogy az érettségi az álmaim útjába álljon.
Menni fog ez.
Visszaestem?
Ha úgy érzed szükséged van valakire, írj nyugodtan :3
Szeretettel válaszolok
menekülnék, de nincs hová mennem
Sohasem számító
üresen tátongó
lejárt napilap ő.
Ő, aki én vagyok.
Először kihagyott egy ütemet
- majd kettőt vert érted a szívem.
Néha magam sem értem, hogy miért teszem, amit teszek - mégsem bírom abbahagyni.
Annyira el tudom terelni a figyelmem arról, hogy milyen elégedetlen vagyok az életemmel, hogy amikor hirtelen valami figyelmeztetés nélkül emlékeztet rá, teljesen összetörök.
Hirtelen a semmiből annyira el tudom kezdeni utálni magam, hogy az már rendes fizikai fájdalommal jár.
Mostanában annyira tele van a fejem, hogy még gondolatoknak sincs benne hely.
“ Mert szeretni könnyű.
Találni valakit, akit szerethetsz a nehéz.”
menekülnék, de nincs hová mennem
sírnék, de nincs kinek sírnom
ölelnék, de nincs kit ölelnem
s szólnék, ha lenne kihez szólnom
A földnek sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész föld kibírhatatlan legyen.
Már sosem leszek jól…
