#jól vagyok
200. Többet érek annál mint, hogy újra szeretetért könyörögjek valakinek.
189. Mindig legyél kedves. Sosem tudhatod milyen jól tud esni a másiknak akár csak egy kedves szó.
184.utalhatod magad amennyire akarod de végük aki mindig melletted lesz az te magad vagy.
183. Ha legközelebb az jut az eszedbe hogy nem vagyok elég jó hozzá akkor állj le. Ne gondolj ilyeneket. Gyönyörű vagy kívül és belül is!
Szar várni azt, hogy mikor lesz minden olyan, mint régen.
Szar elhitetni mindenkivel,de főleg vele, hogy jól vagy.
Szar látni azt, hogy mással vagy boldog…
Mindenki azt hiszi, hogy jól vagyok… A hülye beszólásaikkal meg csak egyre lejjebb taposnak…
A drogom voltál mindaddig amíg, le nem szoktattál magadról.
Iskola
Az iskola régen egy játszótér, egy kellemes hely volt, ahonnan a szülők nem tudtak elrángatni minket, ahol mindenki biztonságban érzete magát, a legnagyobb veszély az volt, hogy elesel fogócska közben, vagy összekapsz egy másik kisgyerekkel. És most? Most, amikor már kamaszok lettünk és átlátunk a tanárok édeskés mosolyán, értjük a “viccek” mögötti igazságot, elveszett annak a szónak az értelme, hogy biztonság és nincs már több játék, fogócska. De ennek ellenére úgy teszünk mintha minden rendben lenne. Egész nap mosolygunk, beszélgetünk, jópofizunk. Mintha az, hogy éjszakába nyúlóan tanulunk semmi sem lenne, mintha az a sok ember aki felszínesen érdeklődik irántad, hogy utánna elpanaszolhassa, hogy mi van vele, a barátod lenne, mintha nem lennél olyan rohadtul egyedül… Mert ezt várják el. A tanárok, a diákok…mindenki. Mindenki azt várja el, hogy kurva jól legyél!
…lehet-e boldogságnak nevezni a szenvedés hiányát?…
helyzetjelentés magamnak
Visszagondolva a tavalyi évre, nagyon megváltoztam a mostani énemhez képest. Sikerült túltennem magam bizonyos dolgokon amik korlátoztak mindenben, amelyek megakadályozták, hogy olyan életet élhessek mint egy rendes ,,tini". Rengeteg minden változott tavaly óta, azt hiszem már nem vagyok annyira labilis szellemileg és sikerül kézben tartanom a dolgokat. Nem hagyhatom, hogy ismét szétcsússzak és előlről kezdhessek mindent.
Azt hiszem, most tényleg jól érzem magam és nem érdekel már, hogy ez meddig fog tartani, próbálok a jelennek élni és már az sem érdekelne ha holnapra megszűnne ez az idilli állapot.
Próbálok nem függeni más emberektől, nem hagyom, hogy befolyásolják a hangulatom, nem másokban akarom megkeresni a saját boldogságomat és szerintem ez a kulcs.
07.06.19
-azt hiszem,most jól vagyok.-
Eléggé sűrűn hitetem el magammal ezt a valóságnak tűnő illúziót.
Aminek a vége igazából mindig ugyanaz, vagyis szembekell néznem a tudattal, hogy valójában még sincs minden rendben teljesen. Az életem kész hullámvölgy.
Amikor úgymond a ,,jó időszakomat" élem, úgy érzem, nincs semmi bajom, teljesen normális vagyok és biztosan állítom, hogy ezek után már nem jön egy újabb “rossz időszak”.
Márpedig jönni fog, és újra felszínre fog törni, pontosan akkor, amikor egyáltalán nem számítok rá. És ebben az egészben ez a része a legnehezebb. Kiszámíthatatlanul csap le rám és teljesen átveszi a józan eszem felett az irányítást. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy elfog múlni és ha elég erős leszek, újra minden “jó” lesz.
Az idő ilyenkor oly’ végtelennek tűnik…
Minden egyes nap egy belső kínszenvedés, ami ismét legyengít és a földre taszít, mint szellemileg és mint fizikailag is, ahonnan ismét felkell állni és a 0-ról kezdeni mindent.
Most ,,jól vagyok’’, de őszintén, fogalmam sincs, még meddig fog tartani ez a felhőtlen állapot.
Most jól vagyok
Jól akarok lenni!
Jegyezd meg!
Akkor is azt fogom mondani, hogy jól vagyok, ha épp a könnyeimtől fulladozok.
-névtelen
