#szomorú történet

,,Anya, hol vagy?! Anya, félek! Segíts rajtam, nincs ki megmentsen! - hallottam a kiáltásait, a kezemet a szívemre tettem, a könnyek lassacskán ellepték az arcomat. Én kicsi kincsem egyedül küzd mindennel, nem vagyok ott neki, hogy segítsem. Mondhatod azt, hogy milyen anya az ilyen, aki hagyja, hogy a gyermeke szenvedjen… Hidd el, ha tehetném kimásznék a sírból, lejönnék az égről, s átölelném szeretett kincsemet, sosem engedném el. De nem tehetem, lehetetlen. Fentről kell őt néznem, ahogy tönkremegy lelkileg, ahogy álomba sírja magát. Pedig oly boldog volt, vidámsággal, jókedvvel teli, mára már fel sem ismerné a régi énjét. Erős az én kincsem, a legerősebb, akit valaha is ismertem.”

- Egy üzenet egy anyától, akit túl korán szakítottak el a gyermekétől