#saját történet
,,Anya, hol vagy?! Anya, félek! Segíts rajtam, nincs ki megmentsen! - hallottam a kiáltásait, a kezemet a szívemre tettem, a könnyek lassacskán ellepték az arcomat. Én kicsi kincsem egyedül küzd mindennel, nem vagyok ott neki, hogy segítsem. Mondhatod azt, hogy milyen anya az ilyen, aki hagyja, hogy a gyermeke szenvedjen… Hidd el, ha tehetném kimásznék a sírból, lejönnék az égről, s átölelném szeretett kincsemet, sosem engedném el. De nem tehetem, lehetetlen. Fentről kell őt néznem, ahogy tönkremegy lelkileg, ahogy álomba sírja magát. Pedig oly boldog volt, vidámsággal, jókedvvel teli, mára már fel sem ismerné a régi énjét. Erős az én kincsem, a legerősebb, akit valaha is ismertem.”
- Egy üzenet egy anyától, akit túl korán szakítottak el a gyermekétől
Rémálmok
El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.
De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.
A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…
Próbáltam megérteni az embereket,
Hogy miért ilyen szomorúak.
Onnantól lettem igazán boldog.
Rájöttem hogyan láthatom a színeket.
Így tűnsz el
A kezemet fogva néztél a szemembe, majd hirtelen hátat fordítottál, s többet rám se pillantottál. Miközben egyre messzebb és messzebb lépkedtél, kezedet annál jobban szorítottam. Nem akarom, hogy elmenj, maradj kérlek - suttogtam a semmibe. Ujjaid kicsúsztak enyéim közül és már csak múló emlékedet markolatam utánad.
Képzelet
A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.
Világunk
Üres világban üres élet
Üres országban üres társadalom,
Üres testben üres lélek,
Üres érzések üres szívben.
Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.
Talán rossz döntést hoztam. Talán majd jobb lesz. Talán már nem bánt. Talán már nem bántom. Talán vele jobb lenne. Talán mégse ismerem. Talán maradnék. Talán mennék. Talán,talán,talán…
A legnagyobb félelmem az, hogy nem hagyok nyomot az emberekben, hogy pár nappal később már nem fog rám senki emlékezni.
“Én nem azt mondom, hogy utálsz csak nem úgy szeretsz, ahogy egy anyát kéne. ”
Elválás
-Gondolj bele milyen jó lesz! Dupla karácsony, szülinap, húsvét.
-Teljes családot melyikre kapok?
“Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!
Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek!”
-Elefánt: Sokáig vártalak
Rózsaszín köd
Az elején, amikor a rózsaszín köd leszállt reánk,
Tudtam, hogy eltűnhet, de nem tudtam miért és mikor.
Nem is gondoltam rá, hiszen, ha benne vagyunk miért is gondolnék arra, hogy mi lesz, ha nem lesz már többé.
Ahogy telt az idő, a rózsaszín köd játszadozni kezdett.
Egyszer teljesen eltűnt, aztán újult erővel szakadt ránk, olyan volt, mint a viharos nyár.
Próbáltam lennt tartani, folyton magunk köré képzeltem, de feladta a játszadozást.
Egyszercsak halványulni kezdett körülöttünk és nem hagyta abba.
Az erős rózsaszín most aligha baby pink-ben pompázik.
Nem tudom már lennt tartani úgy érzem, száll fel, miközben mi lennt maradtunk.
A rózsaszín ködünket, felváltotta a fehér, sűrű, átláthatatlan köd, amit nem mi irányítunk,
Ő minket, bármit is szeretnénk nem tudjuk már befolyásolni.
Elmúlik sajnos a mi varázsunk is, akárhogy is kapálózunk.
-Nagyon tisztellek, amiért bele mertél vágni és végig kibírtad ezt a sok fájdalmat.
-Ha már belekezdtem muszáj volt végig csinálnom…
Akármennyire is szeretek valakit, mégis azt érzem, hogy nehéz neki velem.
Mikor felveszed azt a pólót amit imád rajtad, pedig aznap nem is találkoztok. Mégis közelebb érzed magadhoz bármennyire is messze van.
-utolso–lelegzetvetel
A történelem már megint megismételte önmagát
Karjaid között megtaláltam az otthonom, amiről már évek óta álmodoztam
#1
Gondolataim a randinkról
Csók utáni ölelésünket megszakítottad, azt hittem, hogy el fogsz engedni.
De nem így volt.
Csak egy kósza hajszálat simítottál el az arcomból.
Majd lágyan megcsókoltál és még szorosabban öleltél mint az előtt.
Amikor szükségem van a szeretetedre, amikor szükségem van a segítségedre. Megmentenél engem ?
Azért jó vesztesnek lenni mert nincs mit veszítenünk.
Nézd el neki tizedjére is és ő majd tizenegyedjére is összetör majd..
12:54
Totálisan összezavarsz…
12:41
Beleszerettem a mosolyodba…
22:38
Végleg elengedtelek
20:35
Rohadj meg
17:19
Already broken…
2:09
Remélem téged is úgy kihasználnak, mint ahogy te engem…
2:05
Az érzés, mikor úgy bántasz meg, hogy észre sem veszed…
23:57
Csak érints meg…
23:17
Veled egyszerre vagyok a pokolban és a mennyben…
12:09
Neked köszönhetem azt, aki vagyok
Az csak szerintem gáz, ha egy fiú csak azután kezd érdeklődni irántad miután lefogytál?
Mert szerintem nagyon és egy lány sem érdemli ezt.
Ha szeretnéd “megkapni” életed szerelmét az ne azért legyen, mert jó alakja van, hanem azért mert gyönyörű a lelke.
0:35
A csend is kegyetlenül tud fájni…
14:33
Vágyom arra, hogy engem szeress úgy, mint ahogy a barátnődet…
Lezáratlan
Beteg vagy. Egy pszichopata. Nem hagysz békén. Mindig másra fáj a fogad.
Nekem is fáj a fogam, arra hogy a kezeimet a véred mocskolja.
Vége a játszmának, sakk-mattot kapsz napokon belül.
Vesztettél, ismerd be.
Eddig azért imádkoztál, hogy a barátnőm közelébe lehess, most azért fogod elmorzsolni az utolsó imát, hogy életben hagyjunk.
Üdv újra a pokolban te féreg
Eggyel több/365
Észre sem vettelek amíg nemfigyelmeztettek, hogy ott vagy,
Oldalra néztem és te egyenesen a szemembe néztél, majd végig mértél,
Túl jól ismertem azt a féloldalas mosolyt, bejött a látvány,
Integettél nekem, de én csak biccentettem.
Fordult a kocka, mostmár én vagyoka rideg és gyilkos.
SOK/365
Egy hete mikor a sulim lépcsőjén lesétáltam és mély kék, ugyan kérlek halvány szürke szempárral találtam szembe magam,
Akkornyugtáztam magamba,hogy egy élő hulla vagy.
Én voltam az életed és te úgy lettél öngyilkos, hogy eldobtál.
Nemtudommennyi/365
Másfél évnek tűnt mióta nem gondolok rád,
Talán már nem is emlékszem,
Talán mártesem emlékszel,
És lehet már maga a világ sem emlékszik.
