#egyenlőség

A nap ma is felkelt.

Csak nem egy szabad reggelre virradtunk,

Amiért reménykedtünk, imádkoztunk.

Arcon csapás. Hideg zuhany.

Így érzem most magam.

Mindegy, hogy lesz, de mindenképp jobb lesz!

Mondogattuk, aztán még sem,

Csak rosszabb lett minden.

Minden reményem halott, volt temérdek.

Könny gördült arcomon. Miért? Kérdeztem,

De válasz azóta sem érkezett.

“A magyar nép lóg most a fákon”, megint.

Nem nyíltan, de tőlem kérdik,

“Ilyen nagy dolog a szabadság?”

Igen, nincs más felelet reá.

A nap ma is felkelt.

Szívjuk a szabad levegőt,

Szívjuk, amíg lehet.

Azonban még mindig nem értem.

Miképp fordultak ennyire rosszra a dolgok?

Amikor szabadon szeretni csak bűnben lehet,

Gyülölködni élvezet, s dicséretet érdemel.

Kevésnek bizonyultunk, mi, majd’ két millió…

Nem látjuk a jövőt. Csupán sötétség honol.

Mi lesz az országgal, a hazával?

Mondják, lehet menni, ha jobb máshol!

De nem értik, hogy nekünk ez annál fontosabb!

Pillanatra temettem a nemzetet,

Majd megráztam a fejemet.

Mert “még jőni kell, még jőni fog,

Egy jobb kor”. És jönni is fog.

Folytatni kell, nem megállni.

Gyáva, ki sötétségben nem mer kiállni.

Folytatjuk, jobban, mint eddig.

Nem feladni. Mert egyébként,

“Miért félnénk, miért élnénk,

Ha nem egy álomért?”

Választás… Nem csupán négy évért. A jövőért.

Remélem mindenki tudja, hogy vasárnap XX a népszavazáson! Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz!