Csak szólok,attól még,hogy nem beszélünk

Szeretlek.

Csak egy utolsó ölelést adj,mielőtt elmész

Hogy érezzem az illatod.

Talán soha nem kellettem igazán

neked,csak hajnalok hajnalán

vagy néhány hűvös éjszakán

hozzám húzott a szíved

A legjobb barátnőmért életemet adnám

Meglátok egy képet rólunk és csak arra vágyom, hogy itt legyél velem és ugyanúgy ölelj, ugyanolyan csillogó szemekkel, ugyanolyan szorosan, mint rég, de tudom, hogy nincs remény.

~nightskyblue

Valóban beszélgetek más emberekkel, de egyik sem te vagy. És ez bosszant.

~nightskyblue

Szívem nagyot dobbant, mikor megpillantottalak.

Láttam, ahogy benned is realizálódik, hogy én vagyok az.

Szívemben az érzelmek, fejemben pedig az emlékek pörögtek.

Istenem, úgy tudnálak szeretni!

S szeretnék szeretni.

Hagyd is.

Akik szerint az abortuszt be lehet tiltani, azokat szeretném fejbe vágni egy történelem könyvvel.

Abortusz mindig is létezett, mindig is fog.

Csak nők haltak bele és fognak is. Ártatlanul.

Mindig eltemetem az összes reményemet irántad.

És akkor mindig megjelensz.

Nem hagyom, hogy az érettségi az álmaim útjába álljon.

Menni fog ez.

Túlcsorduló érzelmek, könnyes szemek, utolsó ölelések.

Hát elballagtunk.

Baszki, nem gondoltam, hogy ez az utolsó hét ilyen kemény lesz.

Elmondhatatlanul szerelmes vagyok a viharokba.

Rémálmok

El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.

De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.

A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…

Az emberek hullanak.

A Föld gyógyul.

Próbáltam megérteni az embereket,

Hogy miért ilyen szomorúak.

Onnantól lettem igazán boldog.

Rájöttem hogyan láthatom a színeket.

Így tűnsz el

A kezemet fogva néztél a szemembe, majd hirtelen hátat fordítottál, s többet rám se pillantottál. Miközben egyre messzebb és messzebb lépkedtél, kezedet annál jobban szorítottam. Nem akarom, hogy elmenj, maradj kérlek - suttogtam a semmibe. Ujjaid kicsúsztak enyéim közül és már csak múló emlékedet markolatam utánad.

Képzelet

A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.

Világunk

Üres világban üres élet

Üres országban üres társadalom,

Üres testben üres lélek,

Üres érzések üres szívben.