#szabadság
…becsapjuk magukat is, egymást is.
“Ne gondoljunk semmire, ne döntsünk el semmit, csak legyünk, aztán hagyjuk, hogy az élet alakítsa a dolgainkat.”
Ha valaki megkeseríti az életed, de mégis fájdalmat jelent elhagyni őt, akkor fogadd el a tényt; a legjobb döntés, ha elmész onnan. Összeszorított fogakkal, megtört szívvel, ezer könnyel és darabokra tört lélekkel, de menekülj. És higyj! Hidd el - de úgy igazán - hidd el, hogy idő kérdése, de ennél csak jobb lesz. Úgy igazán jobb! Boldogabb!
Augusztus?
Az a féle döbbenet,amikor felfogod,hogy kalitkában éled az életed és túl sokszor döntöttek helyetted mások. Látni a festői eget és elhinni,hogy te sosem leszel szabad. Megérteni,hogy többre vagy képes,mint amit elmondanak neked. Nem véletlenül vannak szárnyaid. Új szabályokat hozni,például azt,hogy értékeld magad mégha mások nem is teszik. Egy vég,ami valaminek a kezdetévé vált.
Háborgó tenger vagyok,
egy kopott,belvárosi medencében.
Számban a szabadság
édes ambróziáját
megkeseríti a valóság.
Értsétek meg,
elárasztani a világot
kevés vagyok egymagam.
8/365
Paradoxon életet élsz.
A szabályaim tettekszabaddá.
“Soha többet nem iszok”
YOUUUUU LOOOK PERFECT TONIIIIIGHT
Van az a pont ahol már nem érdekel semmi, csak élvezed.
Üldöz a külvilág, de az ölelésedbe elbújhatok.
Amikor az igazságból hazugság lesz, a barátból ellenség, a szerelemből gyűlölet és a szabadságból börtön, akkor már csak egy lehetőség marad: bosszú mindhalálig
Szeretlek
Kimondatlanul kimondva
Egyszerűen és végtelenül
Kijózanítóan megrészegítve
Akaratlanul önkéntesen
Te vagy a választásom
Ebben az életben
És a létező összesben
Létezzünk szerelmesen
A nap ma is felkelt.
Csak nem egy szabad reggelre virradtunk,
Amiért reménykedtünk, imádkoztunk.
Arcon csapás. Hideg zuhany.
Így érzem most magam.
Mindegy, hogy lesz, de mindenképp jobb lesz!
Mondogattuk, aztán még sem,
Csak rosszabb lett minden.
Minden reményem halott, volt temérdek.
Könny gördült arcomon. Miért? Kérdeztem,
De válasz azóta sem érkezett.
“A magyar nép lóg most a fákon”, megint.
Nem nyíltan, de tőlem kérdik,
“Ilyen nagy dolog a szabadság?”
Igen, nincs más felelet reá.
A nap ma is felkelt.
Szívjuk a szabad levegőt,
Szívjuk, amíg lehet.
Azonban még mindig nem értem.
Miképp fordultak ennyire rosszra a dolgok?
Amikor szabadon szeretni csak bűnben lehet,
Gyülölködni élvezet, s dicséretet érdemel.
Kevésnek bizonyultunk, mi, majd’ két millió…
Nem látjuk a jövőt. Csupán sötétség honol.
Mi lesz az országgal, a hazával?
Mondják, lehet menni, ha jobb máshol!
De nem értik, hogy nekünk ez annál fontosabb!
Pillanatra temettem a nemzetet,
Majd megráztam a fejemet.
Mert “még jőni kell, még jőni fog,
Egy jobb kor”. És jönni is fog.
Folytatni kell, nem megállni.
Gyáva, ki sötétségben nem mer kiállni.
Folytatjuk, jobban, mint eddig.
Nem feladni. Mert egyébként,
“Miért félnénk, miért élnénk,
Ha nem egy álomért?”
Rajtunk nem múlik. Minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Megcselekedtük amit megkövetelt a haza.
Választás… Nem csupán négy évért. A jövőért.
Remélem mindenki tudja, hogy vasárnap XX a népszavazáson! Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz!
