Add a kezembe a bögre kávét, miután együtt kelünk fel,

Egymás szép szemeiben, csak együtt veszünk el.

Féltékeny leszek a bögrére
amely rubint ajkaidhoz ér,
Féltékeny a tejeskávéra
melytől lüktet ereidben az ér.

Féltékeny a cukorra
mely megédesíti a napod,
Féltékeny mindenre melletted,
mindenre ami nem én vagyok.

Most is a szürke ingedet viselem
lassan gombolom, ahogy lesiklik vállamon,
Mélyen a bőröm alatt viszketsz
most már te vagy az otthonom.

A kávé maga olyan mint az aktus,
az ízek, a színek, az érzetek,
ahogy utoljára vétkeztem veled.

Keserű, mint csókod íze a számban,
s utána olyan feketeség maradt,
mint mikor belőlem kihúztad magad.

Forró, felhevíti  testem
ahogy duzzadt ajkaimhoz ér,
gyorsabban lüktet kitágult ereimben a vér.

Pupillám is egyre tágabb
ahogy dübörögnek véremben az indulatok,
agyam is élénkül, ahogy pörögnek benne a gondolatok.

S az első korttyal
talán újra megégegetem magam,
ahogy mohón magamba szívom, egyre pörög agyam.

Aztán lassan megszokom
a hőt, az ízt, a meleget,
szívem felveszi a ritmust, a lülktető ütemet.

S ahogy az első korty keserűsége
mélyen a torokomba mar,
én hátadat marom tűhegyes karmokkal.

És ahogy lassan szokom
egyre édesebb, lágyabb,
bejutnak testembe a régen kívánt vágyak.

S a koffein bennem
mint tomboló hormonok,
amíg ezt kortyolom, addig veled vagyok.

fekete város
fekete fák
fekete udvar
fekete ház
fekete lámpák
fekete fények
fekete felhők
fekete utcaszeglet
fekete szemek
fekete könnyek
fekete szívek
fekete könyvek
fekete versek
fekete ihlet
fekete kávé
fekete csikkek
fekete fehér
fekete ember
fekete fekete
fekete minden
fekete kádak
fekete karmok
fekete csíkok
fekete foltok
fekete víz
fekete élet
fekete én
fekete Téged.

Budapesti kávé(zó)

Gyere kávézzunk,hogy kettedmagam legyek. Hisz párosan szép az élet,csak higyje el szépen kegyed. A kávé illata mi oly gyönyörű,hiszen az élet csak is bőkezű.

Azon gondolkodnék hogy vajon mi gazdagok lehetünk e,mi ketten csak felmennénk Budapestre.Építenénk mindent szorgosan,de csak úgy hogy ez legyen az ami untalan.