Van az a pillanat amikor minden vágyad az hogy ő vele lehess… Már ott tartasz hogy számolod a napokat, az órákat hogy mikor láthatod újra… Aztan rájössz hogy mennyire hiányzik, es hogy mennyire szereted őt… Minden pillanatban rágondolsz es azon kattog az agyad hogy vajon mit csinálhat… Biztonságban van-e, jól érzi-e magát…

Ha valaha is érezted ezt akkor barátom megtapasztaltad milyen szerelmesnek lenni

Egyszer egy barátom megkérdezte tőlem mit gondolok a szerelemről… Erre én ezt feleltem:

A szerelem olyan mint a szerencsejáték… Minél többett nyersz vele annál többet veszíthetsz

… hogy mi volt a legnagyobb pofon amit az élettől kaptam?

-Az, hogy semmit nem tudtam tenni, hogy enyhüljön a fájdalmad. Végig kellett néznem ahogy szép lassan tönkre tesz téged a betegség.

Elvesztettem önmagam azért, hogy téged ne veszítselek el.

…ez volt a legnehezebb. Lezárni a közös éveket és elfogadni, hogy nem jössz vissza többé.

Ahogyan te szeretsz az durva és gyakran fájdalmas.

Fájt amiket a fejemhez vágtál, de tudod mi fájt jobban? Az, hogy ezeket a szavakat Te vágtad hozzám.

Észre sem vettem, hogy ráment a lelkem arra, hogy a tiédet megmentsem.

Megbeszéltük.

Azóta szarsz rám.