#shackleton
RAF Shackleton MR. Mk. 3, No.WR 970, in flight over cloud. (Port, three-quarter front view, from above).
Note that WR 970, the prototype Mk.3, was first flown on 2 September 1955; it was subsequently lost in a crash in the Peak District (Foolow, Derbyshire) during operational tests on 7 December 1956. All on board were killed
And it’s not even April Fools Day! (Working on a thing … for some cool folks …)
If this makes you want a graphic novel about the Endurance, good news: there are several!
Post link
Sir Ernest Henry Shackleton (1874-1922)
brit felfedező, Antarktisz-kutató, az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik kiemelkedő alakja. Shackleton hírnevét leginkább a birodalmi transzantarktiszi expedíció hihetetlen történetének köszönheti, mely miatt őt a korabeli sajtó hősként ünnepelte. Ennek ellenére – Scott kapitánnyal ellentétben – hosszú időre feledésbe merült a neve. Később, a 20. század második felében fedezték fel újra; tevékenységét követendő példaként, modellként állítja az utókor elé a vezetéselmélet- és válságmenedzsment tudomány.
Shackleton rövid élete alatt olyan teljesítményt vitt véghez amelyek a legnagyobb sarkkutatók közé emelték őt, hősies cselekedetei pedig az emberiség példaképeinek halhatatlan csarnokába kínáltak neki helyet mindörökre.
The Boss - ahogyan csapattársai szeretettel nevezték, három nagy délsarki expedícióban vett részt.
A Discovery-expedícióban (1901-1903) Scott kapitány Wilson mellett Shackletont választotta maga mellé és hárman voltak az első emberek akik a pólushoz addig a legközelebb jutottak, elérték a 82°17′ déli szélességet. Mindhárman súlyos állapotban térnek vissza, skorbuttól, hóvakságtól szenvedve.
A Nimrod-expedíciót már ő maga szervezte (1907–1909), ezen megmásszák a Mount Erebus-t amelyet James Clark Ross 1841-ben felfedezett és elnevezett. Elérik a déli mágneses pólust, teljes hosszában átkelnek a Ross-selfjégen, felfedezik a Beardmore-gleccsert, és elsőként hatolnak be az antarktiszi Sarki-fennsík központjába.
Az expedícióról hazatérve, Shackletont hősként ünnepelték az Egyesült Királyságban. Felesége később azt mesélte, hogy amikor arról kérdezte férjét, hogy mi késztette arra, hogy mindössze 180 kilométerre a Déli-sarktól visszaforduljon, Shackleton csak annyit válaszolt, hogy „Egy élő szamár mégiscsak jobb, mint egy halott oroszlán, nemde?”
A birodalmi transzantarktiszi expedícióval (1914–1917) a célja az Antarktisz teljes szélességében való átszelése lett volna. Hajójukat az Endurance-t azonban odafélé úton közrefogta a jég és 8 hónapon át sodrótak így míg végül a feltorlódott jég a hajót összeroppantotta. A hajót elhagyták és a teljes legénység a felszerelés megmentett részével két hónapig élt egy sodródó jégtáblán, majd amikor az széttört alattunk, további 3 hónapig egy másik jégtáblán sodródtak. Amikor ez is széttöredezett, mentőcsónakjaikat a vízre bocsájtották és elindultak a zord Elefánt-szeigetek felé amelyet öt napos erőltetett menettel elértek, 497 nap után ez volt az első szárazföld a 28 kimerült, átfagyott ember lába alatt. Itt azonban nem maradhattak sokáig.
Shackleton úgy döntött, hogy ő és néhány embere csónakba szállnak és – bármilyen lehetetlennek is tűnik – megpróbálnak eljutni az 1500 km-re (800 tengeri mérföldre) lévő Déli-Georgia szigetre, hogy segítséget hozzanak. Két folyamatos küzdelemmel töltött hét fagyos, viharos tengeri utazás után elérték Dél-Georgiát. Ez önmagában is roppant teljesítménynek számít. és itt még átkeltek a sziget eddig megmászatlan 2000m magas hegyein, ami szintén külön roppant erőfeszítést igényelt. Így érték el a bálnavadász telepet ahonnan segítséget reméltek. Ezek után megkezdődtek a mentési kísérletek amelyek további hosszú napokig, hetekig tartottak. Végül 1916. augusztus 30-án, elérték az Elefánt-szigetet, és felvették 22 hajótörött társukat. Shackleton Punta Arenasból feleségének, Emilynek küldött levelében a következőket írta: „Kedvesem! Megjártuk a poklot, de senkit nem veszítettünk el.”
Negyedik, egyben végső útján a A Shackleton–Rowett expedíció alatt (1920–1922) ismét Dél-Georgiában, Grytvikenben telep kikötöjében állomásozik. 1922. január 5-én, hajnali 2:50-kor hirtelen szívroham következtében örökre lehunyja a szemét.
Shackleton cselekedetei - akárcsak más hőstettek - felülmúlhatatlanok.
Post link
Shackleton Graphic Novels
When people – especially Americans, for some reason – find out I’m devoting my career to retelling the Terra Nova Expedition in graphic novel form, often their first response is “Are you going to do Shackleton next?” I am not, for a variety of reasons including the human lifespan being finite, but another reason is that there is already a selection of Shackleton graphic novels on the market. I presume these people don’t know about them, so for their benefit, and perhaps yours, here are the ones I’m aware of:
Nick Bertozzi’s Shackleton: Antarctic Odyssey - A solid and accessible YA adaptation of the Endurance story, all in one slim quick read.
Sur les bords du monde: l'Odyssée de Sir Ernest Shackleton (Malaterre/Henry/Richez/Frasier) - Tout en français (ou espagnol), mais bien sûr il suit que les dessins sont très beaux. Deux livres: 1 - jusq'à l'entrappement de l'Endurance dans la glace, 2 - à sûreté.
Endurance (Bertho/Boidin) – aussi en français, mais seulement un livre, donc l'histoire passe plus vite que Sur les bords du monde. Aussi des dessins excellents.
Shackleton: The Journey of the James Caird (McCumiskey/ Butler) - 96pp, middle grades, from a pair of Irish comics makers. TBH I just discovered this one, can’t tell you more about it!
William Grill’s Shackleton’s Journey - Falls somewhere between picture book and graphic novel, but it’s both factually accurate and artistically beautiful, and can be appreciated by small children and serious adults alike, if perhaps in different ways.
You may have noticed that all of these are retellings of the Endurance story, specifically the Shackleton/James Caird thread. If you have a hankering to make a Shackleton graphic novel, and are dismayed by the competition, the good news is, there’s a lot still open to you. The whole Nimrod expedition, for example! Tell the Discovery story from his point of view! What about the men who stayed on Elephant Island while the South Georgia party was away? Or – heaven forbid – tell us about the Ross Sea Party, the other half of the Endurance story, who suffered such wretchedness as to put the Worst Journey in the World in the shade, but actually achieved what they set out to do?
Enough life and money has been spent on this sterile quest. The pole has already been discovered. What is the use of another expedition? Winston Churchill, then 1st Lord of the Admiralty, 23rd January, 1914 Dear Mr Winston Churchill, Do please look favourably … I am trying to do good and serious work … Death is a very little thing, and Knowledge very great … And really Regent Street holds out…
