#bizonytalan

Épp csak várva várta,
Érkező sereg, armadát.
Csak áll ott, magányban,
Vajon ki ránt szablyát?

Benne lakozó boldogság,
Hirtelen elcsendesül,
Főképp félni bolondság.
Egyszer minden felpezsdül.

Sötétség hangja érkezik,
Átlibben a vár falain.
Hanyatlik, a nép éhezik,
Gyermeken, anyja karjai

Védeni, mi védhető,
Törmelékek mindenhol.
Eltűnni látszik mi éltető,
Minden ég ilyenkor.

Épp csak várva várta,
De majd lassan újjáépül,
Akinek szíve vágya,
Boldogságot vetít végül.

Minden horrornál félelmetesebb a gondolat, hogy elveszítelek.

Érezted már “azt” valaki iránt, akit nem szeretsz. Miközben szerettél valakit aki iránt nem érezted “azt” ?