#gondolat
Sohasem fogod tudni megtalálni önmagad, ha elveszel valaki másban
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
Nyugi bébi, a jó dolgok mindig váratnak magukra
Köszönöm, hogy megtanítottad, senkiben nem bízhatok, csakis önmagamban.
Nem szeretek egyedül lenni, még magamnak is túl sok vagyok.
Könyörgöm vedd már észre, hogy szükségem van rád!
Én mindent megtettem, de te feladtad s én egyedül lettem.
Olyan nagy kérés az, hogy ne a külsőm nézd, hanem a belsőm?
tudom, csúnya vagyok.
Mert én sosem tudtam, milyen az, ha szeretnek, nem csak elviselnek.
Megállsz a küszöbön: miért könnyes a szemed?
Célozgass anyukádnak otthon, nekem a szemembe mondd, ha valami bajod van velem, te szerencsétlen.
Nem attól félek, hogy egyedül maradok, hanem attól, hogy sohasem fog valaki viszontszeretni.
Vajon mi a hangosabb?
Az agyam kattogása, vagy a szívem szakadása?
álmodom, mégis valós,
annak tűnhet,
annyira vágyom rá,
hogy összekeverem
a képzeletet a
valósággal.
Iskola
Reggeli gyomorgörcs, kibeszélések, bántó szavak, leszidások… Mosdóban sírás, imádkozás, hogy legyen már vége…
azt szeretném
ha valaki
csak úgy
megölelne.
Azt hiszed vicces poénkodni a depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel?
Mindenkinek értékelnie kellene azt, ha mentálisan egészséges.
Hé… Mondani akarok valamit: éjjel várlak majd. - mondta a depresszióm, amikor reggel elhagytam a szobámat.
Egyszer szeretném csak látni, hogy mások szomorúak, mert elveszíthetnek.
