209. Eltelt egy év mióta megfogadtul, hogy nem hagyjuk ezt a barátságot mert többet ér ennél. Tudjátok mire jöttem rá? Hogy már megint kurvara atbasztatok. Annyit de annyit turtem nektek mégis az első pillanatban otthagytatok. Semmi gond ha vannak új barataitok de én a legroszabb pillanatokban is ott voltam amikor ők nem. Remelem megérte. Mert sok mindent lehet rólam mindenki de ha veletek valami volt én mindig vallszelleseggel voltam melletettek. Dehat ugye ez nem volt kölcsönös.

Tudom, hogy jobbat érdemlek, de én mégis téged szeretlek…

Azok a szavak örök nyomot hagytak bennem…

Sose hittem volna, hogy tudok valakit teljes szívemből utálni, amíg te nem jöttél, és tönkre tettél mindent.