#hamis barát
Nektek szól
kiket barátoknak neveztem olykor,
nekik szól ez a szöveg,
sírhatnékom van, ha rágondolok,
hogy mi történt.
mindig azt mondtátok, itt lesztek,
mégis egyedül megyek a legnagyobb
csatákba, páncél, hátvéd nélkül.
209. Eltelt egy év mióta megfogadtul, hogy nem hagyjuk ezt a barátságot mert többet ér ennél. Tudjátok mire jöttem rá? Hogy már megint kurvara atbasztatok. Annyit de annyit turtem nektek mégis az első pillanatban otthagytatok. Semmi gond ha vannak új barataitok de én a legroszabb pillanatokban is ott voltam amikor ők nem. Remelem megérte. Mert sok mindent lehet rólam mindenki de ha veletek valami volt én mindig vallszelleseggel voltam melletettek. Dehat ugye ez nem volt kölcsönös.
Vissza tértem, sziasztok!
Nem csalódunk, mert már nem bízunk semmiben.
Ne játszd el a barátot csak, hogy körbe legyél véve emberekkel.
Azt mondtad, hogy sosem fogsz elhagyni…
Nem mindenkinek vagy annyira fontos mint amennyire ők neked.
Nem mindegy, hogy valaki azért van veled mert szeret, vagy azért mert nem akar egyedül lenni.
Én tényleg megtettem mindent…
A kezemen maradt a fájdalom nyoma
Azt hittem, hogy csak félreértettem valamit.
Utólag jöttem rá, hogy nem..
Tényleg röhögve hazudtál a szemembe..
Újabb csalódás, köszönöm “legjobb barátnőm” :)
Most érzem igazán azt, hogy milyen egyedül vagyok.
Úgy látszik nekem csak a magány jutott, bár már egész jól összeszoktunk.
Néha elszívok egy cigit, hogy végre nevessek azon, amin sírni tudnék!
Attól, hogy lesz egy kapcsolatod ne felejtsd el a legjobb barátaidat!
Belefáradtam a próbálkozásba. Elegem van abból, hogy mindig csak nekem fontos, mindig csak én teperjek. Végeztem. Aki menni akar, azt el fogom engedni egy szemrebbenés nélkül. Mert már nem érdekel többé.
S most mondhatnátok, hogy önzően gondolkozom. Hogy egy kapcsolat mindig két emberen áll. De itt mindig én vagyok, akinek fontosabb a másik. Nekik, mintha mindegy lenne. Mert valójában mindegy is. Csak akkor vagyok jó, ha épp unatkoznak vagy nincs más a képben.
Magamnak ennél többet érek. És nem érdekel, ha egyedül is maradok, legyen az családtag, barát, szerelem.
Mert inkább vagyok egyedül, magányosan, minthogy valaki b) terve legyek.
Te azt mondod ez szeretet,
De látom a gyűlöletet a szemedben, ahogy rám nézel…
Minek az embernek ellenség, ha vannak “barátai”?
Még sosem éreztem magam annyira egyedül.
Nem furcsa, hogy mennyi időt és energiát áldozunk néhány emberre csak azért, hogy újra idegenekké váljunk?
Létezik igaz barátság?
Vagy mindenki oda nyal,ahová az érdek diktál?
Szabadság
Hogy nevezzem szabadságnak azt, mi nem enged önmagammá válni,
Mélyről jövő elveim mellett szilárdan kiállni.
Hogy legyek szabad ott, ahol kalitkák közt élek,
s fenyegetve süt rám még a Nap is az égen.
S mégis hogy lehetnék boldog, ha szabad nem lehetek,
Ha nagy álmokkal hajómban kétségek közt evezek.
Megfelelési kényszer?
Aki szeret, az elfogad téged és a legapróbb lépést is értékeli, amit afelé teszel, hogy jobb ember legyél.
Akinek csak egy jelentéktelen szerepet töltesz be az életében, annak ha megszakadsz sem fogsz tudni megfelelni.
És tudod mit? Csessze meg.
Neki ne is akarj megfelelni!
Ezt is megtanultam
Sokat küzdöttem azzal, hogy elengedjem a mérgező embereket. Nem tudtam őket kitörölni az életemből, mert mindig a szép emlékekbe kapaszkodtam.
DE.
Nagyon egyszerű az egész. Mihez ragaszkodom? A fájdalomhoz, amit okoznak? A keserű érzéshez, ha eszembe jutnak? Hogy a nevük hallatán össze szorul a gyomrom?
A szép emlékek csak illúziók, amiket az agyad kreál védekezésképp. Próbálja megszépíteni a dolgokat, hazudik neked, hogy ne fájjon annyira és könnyebben együtt tudj élni vele.
De ha fáj, ha keserű, ha szomorúvá tesz, feszültté…. akkor NINCS HELYE AZ ÉLETEDBEN.
Nem akarsz több fájdalmat? Engedd el. Hadd menjen. Vissza se jöjjön. Ennyi az egész.
Próbáld ki.
Kind of barátok, akik:
