#utálat
DEPRESSZIÓS ÉS NEM DEPRESSZIÓS TÁRSAIM!
#leadepivel
Sokáig depressziós voltam. Nagyon nehéz időszak volt, mert senkire nem tudtam számítani. De kiléptem a komfortzónámból, tiszteltem magamat annyira, hogy elsétáltam azoktól az emberektől akikkel nem éreztem jól magam. Mert TE vagy a fontos, a TE érzéseid, és hogy TE mit akarsz. Szóval szedd össze magad! Kezdj el csak kicsit pozitivabban gondolkodni. Én sem hittem ebben, de higyjétek el, sokkal jobb magabiztosan, mint összetörve és félelmekkel. SZÓVAL SRÁCOK! EGYÜTT LEKÜZDJÜK! #leadepivel
IRJATOK ÉS REBLOGOLJÁTOK KÉRLEK.
Tudod mi a legundorítóbb dolog a világon?
Elhitetni valakivel, hogy szereted, aztán mikor beléd szeret, közlöd, hogy Ő semmit sem jelentett neked. Csak szórakoztál vele.
- te is ezt csináltad. B
A legszebb mondat, amit valaha kaptam:
“Szeretnék veled együtt utálni embereket”
Fordítva
Hogyan szerethetném magamat, ha még te sem szeretsz igazán?
Nem látok mást, csak őt.
Úgy látszik nekem csak a magány jutott, bár már egész jól összeszoktunk.
Hogy te a barátom vagy? Akkor mondd már el, hogy miért van újabb kés a hátamban.
Ha nem kedvelsz, nem kell a barátomnak lenned. Ilyen egyszerű.
Még, hogy én vagyok a döntésképtelen. Döntsd már el, hogy akarsz-e szerepelni az életemben, vagy nem!
-Túlságosan leköt, hogy mindenkinek beadd ezt a szarságot, hogy azt higyjék kemény vagy, és leszarod az egészet, pedig a valójában annyira izgat, hogy el se tudod viselni az életet…
Egy tisztességes figyelmeztetés mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa…
Azt tanácsolom, ne rejtsétek el az érzéseiteket.
Ne tettesd, hogy rendben vagy, ha nem vagy rendben.
Ne tettesd magadnak boldognak, ha szomorú vagy.
Ezek csak szenvedéshez fog vezetni.
Gyülölöm a karácsonyt. És minden más egyéb ünnepet, amit a családom társaságában kell töltsek.
Utálom magam..
Düh és harag. Hiába ez a kettő még így sem zárom ki, hogy megbocsátok. A bizalmamba viszont ne is reménykedj.
Gyűlöllek, amiért akkor azt tetted velem.
Próbállak elfelejteni, de közben azt várom, hogy mikor jössz vissza.
Akkora gyökér vagy, hogy növényt lehetne elnevezni rólad…
Anyával beszéltem arról, hogy mennyire elveszettnek érzem magam és úgy gondolom, hogy semmi értelme nincs annak, hogy éljek. A válasza annyi volt, hogy ez teljesen normális, mert keressük a helyünket a világban és amíg túl nem esünk ezen, addig így lesz.
Megkérdeztem tőle, hogy meddig fog ez tartani, amire azt felelte, hogy olyan harmincéves korunkig, azaz egészen addig, míg körülbelül szülők leszünk.
Elgondolkodtam, hogy még tizenöt év kell ahhoz, hogy harminc legyek és én ezek után sem hiszem, hogy családot szeretnék majd alapítani, így lényegében nem lesz semmi, ami megállítaná ezt az egészet, hiába szenvednék valahogy végig mégegyszer annyit, mint eddig..
Azaz továbbra sem látom értelmét élni.
Mert nekem is csak azért van egy százas zsepi az ágyam mellett, mert beteg vagyok…
Oh anya, hogyan jutott el a beszélgetésünk a fekete himlőtől addig, hogy miért nem szeretek emberek előtt enni?
Én csak nem akarom ezt az egészet.
Mostanság az átlagos napi kommunikációm a családommal és a barátaimmal összesen 1óra.
Utálom, ha nem sikerül valami, mert olyankor magamat kezdem el utálni.
Az elmúlt egy évben tönkretettem magam lelkileg egy olyan dolog miatt, amit végül mégsem kaptam meg. És én még ezek után is hajszolom, hisz már rosszabb nem lehet, ugye?
