#mindenem vagy

Utállak amiért elvittél egy jó nagy darabot, belőlem.

Magamat pedig azért mert hagytam.

Akarok még egy éjszakát amit veled töltök. Kötötségek nélkül. Gondok nélkül. Ahogy beszélsz és a hangod megnyugtatja, viharos lelkem. Azért, hogy biztonságba érezem magam. Azért, hogy meg utoljára, csak egyszer még veled legyek.

Melletted akarok feküdni miközben simogatsz.

Csak már nem tehetem meg.

Milyen érdekes, hogy nem is a szívünkkel szeretünk hanem a lelkünkkel.

Nem a szívünk ragaszkodik a másikhoz, hanem a lelkünk kapcsolódik össze.

És miért?

A lélek nem szunik meg létezni. A halál után tovább száll, és újra megkeresi a társát.

Milyen létezés az ha nem vagy?

Régóta üres ez a szív, de neked oda adom.

Írtam pár hónappal ezelőtt, hogy félek attól már csak emlék leszel, mi nem lehetett az enyém.

És már egy hónapja úgy kelek fel, hogy nem vagy enyém, és már csak egy fájdalmas emlék vagy.