#lélek
Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.
Összeroppanok
Lelkemen úgy gyűlnek a problémák, mint karácsonyfán a díszek.
Először kihagyott egy ütemet
- majd kettőt vert érted a szívem.
After-Miutàn •Hardin•
Minden szerelmes hőst bolondnak hittem, úgy gondoltam, a szerelem fikció, csak könyvek elnyűlt lapjain létezik. Azonban minden megváltozottamikormegismertelek.
Egész addig nem hittem, hogy egyszer engem is teljes valóban magához ragadhat egy másik ember.
Kézen fogott, és kivezetett a sötétbõl.
Megmutatta, hogy bármiből is van a lelkünk, az övé és az enyém egy.
Jól áll Rajtad az egyenruha;
(tény)
De jobb, mikor már a padlón hever
De ez már régen nem élet, csak leutánoztuk a létezést,
hogy érezzük mint mások, de ettől kaptunk mérgezést.
Eső. Vihar.
A vérző lábam fáj jobban, miközben elmossa az eső vagy a szívem? Nem tudom, hogy a könnyekbe fulladok-e bele, vagy az esőbe.
Kézen fogtam a megbánást.
Megöleltem a szomorúságot.
Majd megcsókoltam a félelmet.
Azóta fojtogatnak engem…. és csak idő kérdése mikor fulladok meg.
Au Revoir
A tenger haragosan csapkodja sötét szikláknak,
végtelen kék vizét.
Felcsattanak a szeszélyes hullámok,
szárnyalni vágynak,
de csak zuhannak lefelé,
én is beléd.
Rejtett örvények kavarognak a mélyben,
nem láttam időben a figyelmeztetést.
Merengve nézlek,
s rádió szól a háttérben:
“Most szerettelek utoljára.”
Rám emeled a tekintetedet.
Elgondolkodom,hogy mindig ilyen
vihar színe volt a szemeidnek vagy
csak én képzeltem másmilyennek?
Napsugarainktól forró még a légkör,
de régen kihűlt már a lelkem.
Elmosódott minden bennem,
a rádió pedig egyre csak mondja:
“Szeretnélek még,ha lehetne…”
Sósav szavaikkal marják,
nyitott seb lelked,
azt hiszem nem értik,
hogyfelesleges
fojtogatni egy fuldoklót.
“Kergeti és nem ereszti,
Az utolsó, vagy már csak egyik,
Meg sem értett, elfelejtett
Szerelmet, vagy az ölelésben
Minden érzést megszépítő
Lélekkeltetőt…”
Szabó Balázs Bandája - Lélekkeltető
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
-Tatjána levele Anyeginhez
“Hogy lehet lélek ilyen negatív?
Pont így”
- Paulina
Ez az egész csak túl sok… ennyi… nem kell itt esedezni, hogy ‘jhaaaj’, meg ilyenek. Csak túl sok minden, és ez fáj.
-
Senki sem hibátlan. Ezzel mentegetőzik mindenki. De mi van, ha tényleg van ebben valami.
Egy olyan dologra gondolok ami születésünk pillanatában még nincs jelen. De ahogy idősödünk, egyre inkább
érezhető a jelenléte. Ez a bűn. Tisztán születünk, nincsenek rossz gondolatink az emberekről
nincsen bennünk harag, félünk mindentől és mindenkitől, de nem akarunk ártani senkinek sem.
És ahogy múlnak az évek, egyre gonoszabbá válunk mi is.
A kis gyerekek csúfolják a kövér kisfiút az óvodában, a suliban kiközösítenek valakit, mert nem olyan mint a többiek.
Hazudunk, tagadunk, összetörünk életeket, becsapjuk a legjobb barátunkat, és magunkat is.
Miért válunk egyre sötétebbé és gonoszabbá?
Talán a világ egyik leghíresebb gorillája Koko, aki azzal vált ismertté, hogy tökéletesen tud kommunikálni az amerikai jelnyelv segítségével.
Koko az elmúlt harminc évben az emberi jelbeszéd elsajátításában magasabb szintre ért el, mint bármely más állat.
A gorilla jelenleg mintegy 1000 fogalom jelét képes használni, és megközelítőleg 2000 angol szót ért meg.
Azonban egy nap történt egy furcsa esemény. Koko széttörte a mosdókagylót és mikor felelősségre vonta a gondozója, Koko
azt hazudta, hogy nem ő hanem a szobában lévő kiscica tehet mindenről.
Ez az eset arra mutat rá hogy a magasabb intelligencia nélkülözhetetlen velejárója a bűn is.
Sajnos ahogy telik idő az ember lelke egyre sötétebb lesz.
Nem lehetünk tökéletesek, ne is azért élj hogy azzá válj, csupán arra kérlek, hogy mielött mutogatni kezdenél
másokra, nézd meg, hogy a te kezeid tiszták-e?
Elegem van abból, hogy én vagyok mindenki lelkiszemetese, de akkor, amikor nekem lenne szükségem valakire akkor senki sincs itt nekem. Vagy ha ha esetleg van valaki akkor az elintéz annyival, hogy “az szar”. Nekem is vannak gondjaim és arra mindenki baszik, de én mindig legyek ott mindenkinek és segítsek neki megoldani a problémáit, miközben a sajátjaim alig tudom. Bassza meg az összes ilyen.
A könnyeid azok szavak voltak, amiket nem mondtál ki,
de mégis
valahogy utat találtak, hogy elmeséljék nekem a sebeket, amiket a lelkeden ejtettem.
Néha mikor cigizés közbe kifújom a füstöt, olyan érzésem van mintha a lelkem fújnám ki.
És te kérdés nélkül rámbíztad a lelkedet,
Amikor az első szavam az volt,
Hogy még a sajátomra sem tudok vigyázni.
“Ha tested fázik,
lelkem Rád adom.”
-József Attila
Mióta sírom el magam a legapróbb dolgoktól?
Mióta vagyok ennyire lelki roncs?
Múltkor olvastam, hogy a hosszas magány negatív hatással van az ember szervezetére is. Azaz nem elég, hogy lelki ronccsá tesz, még bele is halhatok..
Oh anya, hogyan jutott el a beszélgetésünk a fekete himlőtől addig, hogy miért nem szeretek emberek előtt enni?
