#fáj a lelkem
208. Mert tudod elfogtam, hogy nem lesz köztünk semmi, de attól még rohadtul fáj.
Sokszor nagyon fájt, hogy csúnya vagyok.
Szabó Lőrinc
miért kell folyton csalódnom?
emberek, akik írnak nekem valami vicceset miközben épp próbálok egy pánikrohamot elfojtani.
szeretlek titeket.
mostanában magamban tartok mindent
jobb így.
amikor már alapvető dolgokért is könyörögni kell,
na az az igazán szomorú.
nem tudom már mikor éreztem utoljára családban, vagy akár otthon magamat.
rég volt.
eljutottam arra a pontra, hogy már egy hang sem jön ki a torkomon.
mikor már tényleg senkid sincs.
a fájdalomcsillapító nem fog segíteni azon, ahogyan érzel.
be ne vedd.
kong a fejem
és hívogat a mosdókagyló,
hogy kiadjam magamból a reggelim,
közben az öngyilkosságon jár az eszem,
mennyivel könnyebb lenne
csak elmúlni.
nincs családom.
nem számíthatok senkire.
valaki legyen a családom.
“Csak magatokra gondoljatok. Úgy elkerülitek a fájdalmat.”
Szar érzés tudni hogy leszarnak az emberek. Nem érdeklik mi van velem, nem keresnek. Elvannak a maguk kis világában amibe többé már nem férek bele…
Könnycsepp az arcomról
Szépen lassan elpárolgok az életedből, mint könnycsepp az arcomról.
Oly lassan, de mégis egyik napról a másikra.
Észre veszed, s mégsem veszel róla tudomást.
Hagysz eltűnni és ez a te hibád.
Hiba
hogy keveset kapok és túl sokat adok
Azért sírni egész este mert nem akarod el veszíteni.
Első alkalom hogy sírtam miattad.. Nem akarok többet!
Olyan üresnek érzem magam nélküled.
Ezt veled nem akarom el rontani!!
Írtam pár hónappal ezelőtt, hogy félek attól már csak emlék leszel, mi nem lehetett az enyém.
És már egy hónapja úgy kelek fel, hogy nem vagy enyém, és már csak egy fájdalmas emlék vagy.
