#pokolban
DARK NIGHT OF THE SOUL
Minden lélegzetvétel egyre nehezebb,
Ahogy haladok az időben előre.
Gyomrom összeszorulva rég,
Nyelni, enni sem tudok
Lassan elfogyok,
Akaratlanul is.
Hiába küzdöm
Ez már a pokol lakosztálya,
Ahonnan semmi menedék nem vár.
Minden csak egyre rosszabb.
Nincs semmi, ami vigasztal
Drogok helyett örömkocka,
Amit nem veszek be,
Mert már az sem hatna.
Tudom előre.
Mint mindent, hogy ez lesz a vége.
De nem cselekszem,
És nem akadályozom meg
Mert gyenge emberi jellem vagyok.
Nem tudom, hogy néz ki a pokol, de éreztem, hogy az állapotom közel volt hozzá.
Néha a pokolba lóg a kezem…