Nem tudom

Milyen lenne

Veled

De tudom

Milyen lenne

Nélküled.

Ha nemet mondtam volna akkor,most nem lenne darabokban a szívem.

Eltörlöm e sorokat

Úgysem látod már

Van e akinek fontos

Hogy a szívem kétfelé áll

Kettőbe hasadt,s fáj

Nem tudok boldog lenni mar.

Rászáradt ajkaimra neved

Talán még nevet,és szeret

Nem merem felejteni neved

Mert a nyoma ott van velem

Letörölni sem merem

Jó így még nekem.

Egyszavas boldogság

Te.

Tiéd lehetnék ha hagynád

Enyém lehetnél ha hagynád.

Szeretlek,szeress te is

Ketten együtt lehetünk Mi is.

Érted ölnék,halnék ha kellene mindent feladnék.

Legbelül minden nap meghalunk,csak senkinek sem beszélünk róla.

Azt sem tudom,ki vagyok én valójában. A fájdalom olyan szinten megváltoztatott,hogy magamra se ismerek.

Abban a pillanatban úgy éreztem,kiszakad a szívem.

Elmegyek. Én már nem akarom zavarni az életed. Kérlek,szíveden a kaput nyisd ki,én most kilépek. Kilépek és nem nézek hátra. Ott hagyom neked,a miattad átsírt éjszakáimat,neked adom a könnyeimet,és a fájdalmamat. Megyek,már sétálok de még gondolok rád. Még gondolok a mosolyra az arcodon,elképzelem az érintésed a kezemen,még utoljára érzem az orromban az illatod. Túl késő van,még mindig megyek,a gondolatok nem hagynak nyugodni,még valami bánt. Valami szétmar itt belül.Te bántasz. Hagyj,ne bánts többé. Eressz utamon,had váljak köddé.

“Már nem szeretem.” Ha rólad kérdeznek,folyton ezt mondogatom. Hazudok. Ez a legnagyobb hazugság amit csak mondhatok.

A fejemet kellett használnom,nem pedig a szívemet,hogy rendes megvilágításban lássam a dolgokat.

Paradoxon

Most vagyok,de veled volnék.

Kis idő alatt a mindenemmé váltál.

Ittam egy kortyot,és élveztem,ahogy a vodka simán,jéghidegen folyik végig a torkomon,hogy aztán melegíteni kezdje a gyomromat.

Éjszakaigondolatok

Paradoxon

Semmim sem maradt,mégis mindent megőrzök.

Belémégtél.

Köszönöm,hogy voltál nekem az,

Ami én neked sosem lehettem.