#fajdalom
Leírod hogy mennyire sajnálsz mindenkit, miközben téged senki nem sajnál
Élek,mert nincs bátorságom meghalni
Nem lehetnék csak egy kicsit kevésbé elcseszett?
Nagy hiba volt nem meghalni 2019-ben.
Köszönöm, hogy megtanítottad, senkiben nem bízhatok, csakis önmagamban.
Tulajdonképp elég szarul vagyok. Már nagyon kedvem sincs felvenni a “minden rendben” álarcom. Nem érdekel, ha észreveszik rajtam, hogy csak kínlódom. Hiányzik valami, vagy valaki az életemből. Nem tudom megnevezni, de kétségtelenül borzasztóan érzem magam.
— 2019 karácsonya
Ha nem írom ki magamból, akkor megfulladok.
208. Mert tudod elfogtam, hogy nem lesz köztünk semmi, de attól még rohadtul fáj.
205. Annyira tudnálak szeretni ha hagynád!
204. Minden szeretett elutasítottam magamtól amit adni akartak, mert nem tőled kaptam. Azért a pár morzsáért amit néha adsz ahelyett, hogy a tengernyit fogadnám mástól. Vicces nem?
198. Mindenkinek megvannak a maga demonjai de hogy pont oda szurjon ahol tudja, hogy a legjobban fáj…
Köszönöm hogy annyit jelentek neked mint nekem te
Köszönöm hogy újra felkavartad az életemet
Csak merülök lejjebb
Csak meg akarok halni
Elkövettem azt a hibát hogy elmentem a kedvenc helyemre és magammal vittem a rólad szóló gondolataimat. Így a csillogó kövekről a gyönyörű szemed jutott eszembe, a fák hajlásáról a szád mosolyra húzódása, a hirtelen jövő hullámokról az ahogyan az életembe léptél, az elrepülő kacsákról a közös múltunk és emlékeink, az ingatag stégről a jövőnk, a rajta kikötő hajókról az emberek akik tönkretehetik és mi vagyunk a drót kötél ami tartja a stéget.
Határozottan mostmár mindig te jutsz az eszembe a helyről
- hogy vagy?
- köszönöm, nem vagyok jól
A fantázia vilagomba menekülni a problémák elől, mindig jó döntés
Vajon a sors még, hány embert szeretne elvenni az életemből?!
/Már elég volt pedig köszönöm/
