#gyeremár
Miutan elmentel, napokon keresztul keltem fel arra hogy itt vagy a szobaban..
Ra kellett jonnom annyira hiányzol, hogy kepzelodom..
Nem tudom
Milyen lenne
Veled
De tudom
Milyen lenne
Nélküled.
Ha nemet mondtam volna akkor,most nem lenne darabokban a szívem.
Eltörlöm e sorokat
Úgysem látod már
Van e akinek fontos
Hogy a szívem kétfelé áll
Kettőbe hasadt,s fáj
Nem tudok boldog lenni mar.
Rászáradt ajkaimra neved
Talán még nevet,és szeret
Nem merem felejteni neved
Mert a nyoma ott van velem
Letörölni sem merem
Jó így még nekem.
Egyszavas boldogság
Te.
Tiéd lehetnék ha hagynád
Enyém lehetnél ha hagynád.
Szeretlek,szeress te is
Ketten együtt lehetünk Mi is.
Érted ölnék,halnék ha kellene mindent feladnék.
Legbelül minden nap meghalunk,csak senkinek sem beszélünk róla.
Azt sem tudom,ki vagyok én valójában. A fájdalom olyan szinten megváltoztatott,hogy magamra se ismerek.
Abban a pillanatban úgy éreztem,kiszakad a szívem.
Elmegyek. Én már nem akarom zavarni az életed. Kérlek,szíveden a kaput nyisd ki,én most kilépek. Kilépek és nem nézek hátra. Ott hagyom neked,a miattad átsírt éjszakáimat,neked adom a könnyeimet,és a fájdalmamat. Megyek,már sétálok de még gondolok rád. Még gondolok a mosolyra az arcodon,elképzelem az érintésed a kezemen,még utoljára érzem az orromban az illatod. Túl késő van,még mindig megyek,a gondolatok nem hagynak nyugodni,még valami bánt. Valami szétmar itt belül.Te bántasz. Hagyj,ne bánts többé. Eressz utamon,had váljak köddé.
“Már nem szeretem.” Ha rólad kérdeznek,folyton ezt mondogatom. Hazudok. Ez a legnagyobb hazugság amit csak mondhatok.
Kis idő alatt a mindenemmé váltál.
Ittam egy kortyot,és élveztem,ahogy a vodka simán,jéghidegen folyik végig a torkomon,hogy aztán melegíteni kezdje a gyomromat.
Éjszakaigondolatok
Paradoxon
Semmim sem maradt,mégis mindent megőrzök.
Belémégtél.
Köszönöm,hogy voltál nekem az,
Ami én neked sosem lehettem.
Buszablakból kimeredve is
Rád
Majd szád ízére
Vágyom.
Mondj egy esti mesét,mint Benedek Elek
Benned alszom el kérdés,hogy bennedekelek
