#szenveds

Csak legyen már ennek vége..már túlságosan fáj

Az egyik pillanatban még jól vagy. Nevetsz, jól érzed magad. Aztán jön valami… Akár csak egy egyszerű dolog… Lehervad az arcodról a mosoly. Szaggatottabban, nehezebben veszed a levegőt. Nem érted mitörtént, próbálsz megnyugodni. Kérdik: Minden rendben? Hevesen bólogatsz, pedig belül egyre jobban kezdesz széttörni. Meg fájdul a fejed is. A kusza gondolatok egyre csak erősödnek, eszük ágában sincs nyugton maradni. Egyre csak cikáznak a fejedben, már nem bírsz velük, lassan lecsukódnak szemeid. Megszédültél igaz? Egyre sötétebb minden, levegő után kapkodsz, az egész tested remegni kezd. A hangszálaid szabadságot vettek ki, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükséged rájuk. Belül ordítasz a segítségért, de kívűl csak hallgatsz. Elkap a hányinger, de visszatartod. Rettegsz. De vajon mitől? A végén már te magad sem tudod. Csak ki akarsz jutni innen, ebből a nagy káoszból. Egyedül akarsz lenni, de mégis hova mehetnél? A démonjaid szinte szétszednek, átvették az irányítást. Hol is vagy? Már te sem tudod pontosan. Forog a világ, de te csak állsz a közepén és nem tudod merre tovább. Talán pihenni kéne? Lehet. Egyre nehezebb minden lépés, könnyekkel telnek meg szemeid. A fogaid összeszorítod, erősnek kell lenni. De nem megy. Elgyengültél, nem tudsz felállni. Hirtelen minden kitör belőled: üvölteni, sírni kezdesz, bármit, csak kiadd magadból. Őrültnek neveznek. De vajon mégis ki az igazán őrült? Kinek démonjai benne élnek, és olykor előtörnek, vagy akik igazán maguk a démonok?

Megint elhittem, hogy érek valamit, hogy van valaki aki szeret, hogy van valaki akire számíthatok, hogy van valaki aki nem itél el, hogy fontos lehetek valakinek, hogy egyszer az életben boldog lehetek…

Hát tévedtem, megint.