#gondok
Gondok vagy gondolatok?
Gondolkozz el, nem mindegy..
Néztem a régi képeket és azt hiszem hirtelen tudatosult bennem, hogy mennyire igaz is az a mondás, hogy mindig lehet rosszabb. Sose volt minden rendben velem, de még így is hiányzik az a lány, aki tavaly előtt voltam.
Alig tudom egyben tartani magam. Próbálkozok, de egyre csak nehezebb lesz.
Elegem van abból, hogy én vagyok mindenki lelkiszemetese, de akkor, amikor nekem lenne szükségem valakire akkor senki sincs itt nekem. Vagy ha ha esetleg van valaki akkor az elintéz annyival, hogy “az szar”. Nekem is vannak gondjaim és arra mindenki baszik, de én mindig legyek ott mindenkinek és segítsek neki megoldani a problémáit, miközben a sajátjaim alig tudom. Bassza meg az összes ilyen.
A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahova, ahová már nem tartozol.
Úgy érzem, nem sokáig leszek már itt…
Tönkretettek,teljesen.
Megint egy álmatlan éjszaka, egyedül a gondolataimmal…
Úgy érzem az életem nincs biztonságban…
Anya és Apa
Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyereketek született, mint én aki már a születésétől fogva gondot okoz nektek. Tudom, hogy nem szeretettétek volna, hogy megszülessek, hogy létezzek. Sajnálom, hogy mindig gondot okozok, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatotok, hogy miattam tudtátok meg milyen utálni valakit mielőtt még a világra jött. Sajnálom, hogy nem olyannak születtem, mint amilyennek akartatok, lehettem volna sokkal szebb, okosabb, tökéletesebb ember, aki nem ilyen gyenge lelkileg, aki nem sír minden apróságon, akinek nincsen ennyi betegsége, akire büszkék lehettek, mert olyan, amilyet megérdemeltek… Sajnálom, hogy csak én lettem…
Miért nem lehet csak egyszerűen meghalni? Itt hagyni mindent következmények nélkül…
Feleslegesnek érzem magam, úgy érzem feleslegesen élek…mindenki talál nálam jobbat, sosem leszek elég jó senkinek…
Miért rontom el mindig?
Ébren vagyok egész éjszaka és fáj.
Az egyik pillanatban még jól vagy. Nevetsz, jól érzed magad. Aztán jön valami… Akár csak egy egyszerű dolog… Lehervad az arcodról a mosoly. Szaggatottabban, nehezebben veszed a levegőt. Nem érted mitörtént, próbálsz megnyugodni. Kérdik: Minden rendben? Hevesen bólogatsz, pedig belül egyre jobban kezdesz széttörni. Meg fájdul a fejed is. A kusza gondolatok egyre csak erősödnek, eszük ágában sincs nyugton maradni. Egyre csak cikáznak a fejedben, már nem bírsz velük, lassan lecsukódnak szemeid. Megszédültél igaz? Egyre sötétebb minden, levegő után kapkodsz, az egész tested remegni kezd. A hangszálaid szabadságot vettek ki, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükséged rájuk. Belül ordítasz a segítségért, de kívűl csak hallgatsz. Elkap a hányinger, de visszatartod. Rettegsz. De vajon mitől? A végén már te magad sem tudod. Csak ki akarsz jutni innen, ebből a nagy káoszból. Egyedül akarsz lenni, de mégis hova mehetnél? A démonjaid szinte szétszednek, átvették az irányítást. Hol is vagy? Már te sem tudod pontosan. Forog a világ, de te csak állsz a közepén és nem tudod merre tovább. Talán pihenni kéne? Lehet. Egyre nehezebb minden lépés, könnyekkel telnek meg szemeid. A fogaid összeszorítod, erősnek kell lenni. De nem megy. Elgyengültél, nem tudsz felállni. Hirtelen minden kitör belőled: üvölteni, sírni kezdesz, bármit, csak kiadd magadból. Őrültnek neveznek. De vajon mégis ki az igazán őrült? Kinek démonjai benne élnek, és olykor előtörnek, vagy akik igazán maguk a démonok?
Megint elhittem, hogy érek valamit, hogy van valaki aki szeret, hogy van valaki akire számíthatok, hogy van valaki aki nem itél el, hogy fontos lehetek valakinek, hogy egyszer az életben boldog lehetek…
Hát tévedtem, megint.
Mindenkinek vannak sebei…csak valakinek látszódnak
Levél magamnak.
“Kedves Én! Sajnálom hogy mindenki más boldogságát magad elé helyezed. Sajnálom hogy kétségbeesetten próbálsz segíteni másokon,mikor a saját kezed remeg. Sajnálom hogy nem voltam elég türelmes veled. Sajnálom azt hogy nem adtam neked elég időt a gyógyulásra. ”
Ordítanak a gondolataim és nem hagynak aludni.
Hiba
hogy keveset kapok és túl sokat adok
Igazából megnyugtató a tudat, hogy vannak még nálam is hülyébbek
Esküszöm, hogy határtalanul hülye vagyok.
Az elmúlt egy évben tönkretettem magam lelkileg egy olyan dolog miatt, amit végül mégsem kaptam meg. És én még ezek után is hajszolom, hisz már rosszabb nem lehet, ugye?
