Hol rontottam el? Elvesztettem egy barátot.

Szépen, lassan, apránként…

…így veszítelek el.

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy tényleg elveszítem…

-Szörnyű érzés

Várom, hogy egyszer megragadod a kezem, magadhoz rántasz, majd megcsókolsz és azt mondod:

“Nem tudok élni nélküled”

Csak legyen már ennek vége..már túlságosan fáj

Mosolygok ha meglátom, vagy ha rá gondolok. A közelében zavarba jövök, de még is meg nyugtat, hogy mellette lehetek. Ha hozzám ér, bele remeg az egész testem. Imádom a csillogó szemeit, a bőrét, az érintését, a simogatását, a testét és a lelkét. Ha rám mosolyog, úgy érzem én vagyok a világon a legboldogabb ember. Ő egy pillanat alatt forgatta fel az életem, és mire észbe kaptam, belé szerettem. Teljes szívemből szeretem…